Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Munka és világítás
Gázlámpát gyújtó ún. gázember (Viola Ferenc rajza, 1868) Békés István: Szegény ember a gazdag <* városban) kalmazása miatt tiltakoztak. Együtt vonultak ki a városligeti sztrájktanyára, a „Trieszti nő” nevű vendéglőbe. A kivonulás nagy hullámot vert fel, a gázgyári munkások hiányoztak a termelésből és természetesen a lámpagyújtók is. Noha a gázgyári vezetőség kérésére a Térparancsnokság a pesti helyőrség két utászszázadát vezényelte ki a gépekhez, a lámpák kezelését a cs. és kir. 6. gyalogezred 2. százada látta volna el, mégsem tudták pótolni a hiányzó munkaerőket, részben mert nem értették a munkát, részben mert nem is akarták elvégezni, így azután a belváros egy-két utcáját kivéve minden városrész sötétben maradt. A sötétség nem kis riadalmat okozott és az itt-ott feltámadt zavargás félelmet is, amelyet a kivezényelt lovasrendőrök sem tudtak eloszlatni. A gázgyári munkások sztrájkjában való részvétel tanulságos volt a lámpagyújtogatók számára, amikor ugyanis 1910 után a főváros vette át a gázgyárakat, a helyzetük rosszabbodott. A napi tízórás szerteágazó tevékenység (tisztítás, gyújtás, kioltás stb.) igencsak igénybe vette a munkást s mindehhez fizetésük alig volt több az akkor általános napszámnál. Normát is állapítottak meg számukra: 500 utcai lámpa jutott tíz emberre. (Összesen 500 lámpagyújtó volt.) A Székesfővárosi Gázművek a tíz főt a felére (!) csökkentette, s a megduplázott munka mellett fizetésük változatlan maradt. Az első csoport a munkavégzést ilyen körülmények között megtagadta, erre elbocsátották őket. Többi társuk sztrájkba lépett, és ennek hatására visszavették az elbocsátottakat. Miként a postások és a kéményseprők, úgy a lámpagyújtók és gázemberek is német és magyar nyelvű rigmusokkal és rajzokkal díszített újévi kártyákkal, majd ehhez erősített naptárral köszöntötték körzetük lakóit újév alkalmából. A régi, hangulatos, utcai lámpákat felváltották a villamos izzók, s a hideg fényű ostornyéllámpák. A Várban, a Városligetben még égő, kegyelettel őrzött néhány gázlámpát központilag gyújtják meg. A lámpagyújtó lassan kisétált a fénylő világváros életéből: „Int a város, s rámhull a sűrű köd és tűzbotommal görbe utcasarkon 170
