Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)

Munka és világítás

olajokon kívül az olajárusoktól vett olajjal égették. Régen az olajat karavánnal együtt járó olajárusok vagy hajósok, kereskedők hozták magukkal keletről. Sok Földközitengeren elsüllyedt bárka felszínre hozott kőkorsóiban bukkantak olaj nyomaira, és már a bibliai példabeszéd is említi őket ,, . . . inkább menjetek az olajárusokhoz és vegyetek olajat magatoknak (lámpásaitokba).” (Példabeszéd az öt okos és öt esztelen szűzről.)

Lámpaüveg-cilindert árusító üzleti falitábla szatócsboltban

Párizsi Nagy Áruház Lámpaárjegyzéke (részlet) (Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállítási anyagából)

Nemcsak a közel és távol keleten voltak olajárusok és kereskedők, hanem a germán utcai olajárus így kiabált: ,,Für's Öl die Dochte, hier sind gut; damit die Lampen brennen gut”.

A pesti polgárok sok éven át a Pest környékéről a városba jövő olajárus repce vagy lenmagolaját vették, amelyet az árusok a karjukon vagy a hátukon hordott mázas kancsóból házról-házra járva, kiáltozva árultak.

168