Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
A szellem világa
tak. A görögök és rómaiak már a Héphaisztosz tiszteletére tartott ünnepeken is fáklyás versenyfutást rendeztek éjjel (Lampadedrómia). Az ősi olimpiai játékok alkalmával a fáklyás futóversenyek jelentették az ünnepség fénypontját. Az ünnepséget a Peloponnészosz-félszigeten, Olimpia városában rendezték négyévenként i. e. 776-tól i. sz. 393-ig, hat sportágban és szellemi vetélkedésben. A közeli szent liget templomában Zeusz isten oltárán e célra ünnepi tüzet gyújtottak. A régi olimpiai játékok szereplője és nézője is csak férfi lehetett. Csak szabad görög férfiak mérhették össze tudásukat, a győztes olajágat kapott, nagy megtiszteltetésben és egész életében ingyenes eltartásban részesült, továbbá mentesítették minden adófizetés alól. A régi olimpiai játékokat 1896-ban újították fel, de olimpiai fáklyát csak 1936- ban gyújtottak először. (Ugyanebben az évben a párizsi hadsereg napján Brünnben levő Ismeretlen Katona sírjától fáklyával hozták a lángot a Párizsban levő hasonló sírhoz.) A felújított olimpiai láng meggyújtásának külön szertartása van. Görögországban az Olimpia melletti Zeusz oltárnál fehér tunikás papnőnek öltözött görög lány gyújtja meg a fáklyát a fehér ruhában térdeplő görög ifjú kezében a nap sugarait összegyűjtő nagyítólencsével. Az égő olimpiai fáklyát ünnepélyes külsőségek között váltófutással (stafétával) viszik az ünnepséget rendező városba. Itt a stadionban a lobogó fáklya tüzével, az olimpiai lánggal meggyújtják a stadion nagy kandeláberét. A lángot vivő olimpiai fáklya nikkelezett fémcső, amelynek nyelét tányér védi a csepegés ellen. A csőben magnéziumvegyület ég. Az első újkori olimpiai fáklya nyelébe belevésették az olimpiai láng útvonalát : Olimpia-Delphoi-Szaloniki-Szófia -Belgrád-Budapest-Prága-Drezda-Berlin, 1936. A védőtányér felirata: Als Dank dem Träger - Organisations Comitée die XI. Olimpische Spiele Berlin, 1936. Ezek a feliratok láthatók az első újkori olimpiai fáklya eredeti példányának oldalán, amelyet Magyarországon a Sportmúzeum őriz. A Görögországban meggyújtott fáklyát hét országon keresztül 3000 futó vitte felváltva a berlini olimpiai stadionba, ahol a kézben hozott fáklya tüzével hatalmas oszlopon nyugvó állandó fáklyát gyújtottak meg. A láng az olimpiai játékok egész ideje alatt lobogott, míg a záróünnepélyen ki nem oltották. Nagyobb távolságra, tengerentúlra nem váltófutók vitték a lángot, hanem e célra kialakított lámpában repülőgépen (Tokió, 1964) vagy hajón (Mexikó, 1968). Sötét babonák a világosságról A tüzet ősidők óta tisztelet és titokzatosság övezte. Ezt a félelmetes, de ismeretlen hatalmat a primitív ember megszemélyesítette, olykor istenként tisztelte. Ebből az időből számos babona maradt ránk, amelyek egy része lassan ártatlan, játékos népszokássá szelídült vagy jelképpé vált. A tűz ,,személyes” tiszteletére vall, hogy nem szabad szidni, beleköpni, szemetet, sót beledobni - aki ilyet tesz, annak kisebesedik a szája, megvakul vagy egyéb büntetéssel sújtja a tűz. Megbékéltetésére a tüzet etetni kell, bele kell dobni a főzéskor leejtett ételt (tésztát), a lakoma minden fogásából egy-egy darabot bele kell ejteni. 156
