Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Fényűző fények
ívlámpa 1881-ben, ekkor kapott villanyfényt a Dunapart Carlton, a Hungária Szálló, majd 1895-ben a Royal, a Bristol, a Continental Szálló, valamint a New York és a Drexler kávéház. A fényreklám őse. Mutzbauer Ferenc az első vándorénekes, aki harmonikával kísérteti magát a Bach korszakban (1849-59), s ő volt az első, akinek a rendőrhatóság megengedte, hogy a zengerájok cégére mellett kis világító szekrénykét akaszthasson ki, amelynek olajozott papíros falán a nevét reklámozhatta. A ládikóban faggyümécs égett. Al-világ. Voltak olyan szórakozóhelyek, amelyeket nem kellett reklámozni ... A nyilvánosházakat, örömtanyákat, bordélyházakat már időszámításunk előtt ismerték a babiloniak, a görögök, a rómaiak, a germánok. Rómában ezeket Lupanareknek hívták; nappal a phallos szimbolikus cégérei, éjjel vörös lámpások hívták fel rá a figyelmet. A vöröslámpás házak kis kamráiban - amelyeknek ajtaján a leány neve volt — a meztelen lányon kívül csak egy szalmazsákot és füstölgő olajlámpát találhatott a látogató. 1 Hazánkban már a középkorban számtalan rendelkezés tiltotta a kocsmák és fogadók prostitúcióját. A csárdák, városi kiskocsmák szobaasszonyaikkal és az italmérő helyiségek szobalányaikkal a bordélyház ősének tekinthetők. 1840-ben az első vöröslámpás ház volt a Hímző (Cukor) utcai, amelyet Preisachné Luft Te-Rézi nyitott meg. Több hasonló helyen folyó üzelmek ellen szól Kazinczy Ferenc levele (1828) és báró Podmaniczky Frigyes naplótöredéke. A Tabánban, a Terézvárosban, a Belvárosban, a Vármegyeház utca és környékén és sok más helyen a Gellérthegy alatti utcában, a Rudas és Sáros fürdő között számtalan férfit szórakoztató, kapuban ülő, majd trágár dalokat éneklő hárfás lányokkal lehetett találkozni. A vidéki kocsmák és csárdák - mint pl. a Betekints - is a feslettséget terjesztették. Ezért az ilyen házak kapuira az ókortól napjainkig megkülönböztető jelzést, cégért kellett kitűzni: a kapu felett rúdon pislákoló, vagy kandelábertalpon álló vörös lámpás hívta fel a figyelmet a ház rendeltetésére. Eleinte ez is olaj-, gyertya-, majd később petróleumlámpa volt ,,mely egészen különös, más világot jelzett”. Erre utal a pest-budai ónművesek által készített cizellált óntányér, amelynek közepén haladó férfinak égő lámpás van a kezében és a tányér peremén a körfelirat: ,,Az ki Pesthen keres szüzet, gyújtson fényes nappal tüzet!” Falun a kis zugok, közök kocsmáit, ahol az ún. huncut lányok voltak, a kocsma ajtaján piros firkáiig (függöny) különböztette meg. Az ópiumbarlangok főleg Távol-Keleten terjedtek el. Gáspár Ferenc adatai szerint a 19. sz. végén csak Sanghajban mintegy 900 házban szívtak ópiumot (40 000 mérföld vitorlással és gőzzel c. könyvből). A házak kívülről gömb és henger alakú színes lampionokról ismerhetők fel. Bent a díszes pamlagú vagy egyszerű falócás szobának elmaradhatatlan tartozéka az ópiumlámpa. Nemcsak egyedüli fényforrás, A régi pesti erkölcsről: cizellált tányér lámpával (Rath Végh István: A régi Pest-Buda) 131
