Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Fényűző fények
hanem az ópiumszívás segédeszköze is. Az ópiumszívó oldalt fekszik, arccal a lámpa felé. A keze ügyében levő ópiumcsészéből csipesszel kivett borsónyi darabot a lámpa lángjánál puhítja meg. Az így formált darabot a kupak nélküli rövid ópiumpipa csövébe teszi, a megtelt csőrü pipát a lánghoz tartja, és az így meggyújtott ópium füstjéből szippant, amelytől a földöntúli érzésekkel teli álomba merül. A színpad világa A színház világításán belül más feladatot jelent az előcsarnok és a bejárat világítása, ismét mást a nézőtér lámpáinak elhelyezése, és egészen különleges feladat a színpad megvilágítása. A bejárat, az előcsarnok és a nézőtér világítása A bejárat és az előcsarnok régen a színház jelentéktelen része volt, sok helyen nincs is. A bejárat, a közönség becsalogatásának e jól kihasználható területe legfeljebb a vásári mutatványos bódék és a cirkuszok esetében játszott szerepet. Ma már a színes, mozgó fényreklámok, plakátok és reflektorok stb. teszik érdekessé, csalogatóvá a színházak bejáratát. Az előcsarnok is a belső kialakítás fejlődésével és egyre fontosabbá váló fényhatásával mind jobban összehangolódik a nézőtér hangulatával. Ily módon e két terület fokozatosan felhangolja a nézőt a színpadon bekövetkező eseményekre, azok fényhatásaira. A nézőtér a görög színjátszástól kezdve a 16. századig csak természetes fényt kapott. A 16. századtól Itáliában a nagy színházak nézőterét művészi freskók díszítették, a magas mennyezeten több szintű, hatalmas gyertyacsillárok függtek. A csillárokat az előadás előtt csigaszerkezettel eresztették le, így gyújtották meg a gyertyáit; az előadás után pedig ismét leeresztve, a színházi szolgák hatalmas falegyezők szelével oltották el a lángokat. Később a csillárokat a mennyezet nyílásán át a padlástérbe húzták fel, és a nyílást utána lepellel elfedték. Az első olasz udvari színház a pármai Aleotti Geron színháza, a 2500 nézős, 82 m hosszú Teatro Farnese. Nézőterét a legalsó nézősor körüli mellvéd posztamensein álló génius szobrok kezében tartott fáklyák világították meg. 1740-ben az első német önálló udvari színház Hannoverben működött. A színpad mennyezetéről kerek nyíláson át engedték le a gyertyacsillárt. Ebben az évben épült fel Alfieri színháza Turinban, amelyben a lapos, díszített, festett szövetű menynyezetes nézőtér elsötétül az előadáskor és a szünetben világításként a díszpáholy boltíveinek nyílásából 12 fáklyás csillárt eresztettek le. Színpadi világítástechnika A színpad világítása az előadás szerves része. A fényhatás hangulatot kelt, életet ad a díszleteknek, kiemeli a mű mondanivalóját. Német Antal szavaival: „A korszerű színpadművészet számára a világítás a színészi játékkal szinte egyenrangú és eminens művészeti probléma.” A színpadi világítás fejlődése összefügg a világítóeszközök fejlődésével. Az ókorban a görögök szabadtéren, a rómaiak pedig kezdetben a tereken fából hevenyészett fedett színpadon játszottak, az őket körülálló nézőknek. Az első színházat kőből Pompeius építtette i.e. 67-ben. A színházban nem szedtek belépődíjat. Az első sorokban a szenátorok ültek, a további 132
