Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)

Út és a fény

van a tartályon (Kokad 1900). Később e járműveken kezdetleges vasbádog gyertyalámpák világítottak, amelyek később repceolajjal 5-6 óráig is égtek. A fejlettebb viharlámpában a láng egy alsó fémtartályba csavarható fémtokban ég, amelynek a sisakján felül rés van. A kiálló laposbél ezen át állítható szükség szerint fel és le csavarral. Az üvegburát ritka drótháló védte, amelyet oldalt két tartó fogott közre szellőzőnyílással.

Ez a világítási mód ma is használatos a lóvontatású járműveken.

Bérkocsik. Nagyobb városokban — így Pesten és Budán is — a tehetősek hintói és batárjai mellett hamar megjelentek a bérkocsik: a fiákerek és a konflisok. Az elegáns, kétlovas fiáker bakjának két oldalán sárgaréz vagy nikkelezett gyertya-, később olajlámpák csillogtak. Közülük a legtöbbet az 1781-ben megalakult Kölbertestvérek kocsi- és hintógyára készítette.

A Kölber-kocsik fekvő hasáb alakú gyertyás fiákerlámpája (A szerző gyűjteményéből)

ЧГ

Nagyméretű német viharlámpa 1900-ból (A szerző gyűjteményéből)

Ezeken négyzet vagy fekvő hasáb alakú, gyakran metszett üvegű lámpák voltak kürtővel. A hasáb, ritkán hengeres alakú kocsi felőli oldala fényezett, fényvetős (reflektoros) volt, előre és oldalt metszett üvegen át világított ki a fényforrás. Lángját felül ernyőszerű vagy lapos tetejű, huzatot adó díszes fedél (kürtő) védte. A lámpatest oldalfalai belül fényezettek, a menetiránnyal ellenkező oldalon nyitható - lebillenthető a kezelés és tisztítás végett. A lámpatest alsó közepéről lefelé nyúló hengerben volt a gyertya, amelyet a hengerben levő rugó nyomott felfelé. A hátlap közepén gyakran kis kör vagy négyszög alakú ablak volt, hátrafelé mutató piros üveggel. A fiákeren zömében gyertyás kocsilámpa világított, a belevaló gyertyát is kocsigyertyaként a 19. századtól már bolti áruként árulták.

100