Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)

Út és a fény

Út és fény

Utakon kocogó lámpák

A közúti járművek „kivilágítása" a kocsi elterjedésével kezdődött.

Világítása sokáig szóba sem jöhetett, hiszen a kezdetleges, sáros utakon csak nappal közlekedtek. Éjszaka — a sötétség veszélyei miatt - csak a legsürgősebb esetben keltek útra.

Ezt is csak a gazdagabbak engedhették meg maguknak, akiknek lovaik előtt a tengelytöréssel fenyegető kátyús úton fáklyavivő szolgák világítottak.

Később a kényszerű nagyobb útra menők - vásározók, iparosok, posztósok, csizmadiák, mészárosok, piacokra élelmiszert

a

vagy árut szállítók - szürkületkor a bakon ülve papírzacskóban égő vagy papírral körülvett gyertyát tartottak a kezükben. E sokáig tartó világítási módot - amely szükségképpen mindmáig előfordul - a kezdetleges lámpás, az ún. kocsifáklya követte: szűknyakú edénybe öntött olajba vagy faggyúba kócbelet dugtak. Hosszú botra tűzve a kocsi első oldalára a lőcs mellé, a szekér oldalához kötözve vagy a tengelyre akasztva használták móc szekeresek, borvizes székely fuvarosok. Ez hengeres bádog olajtartály alul tartócsővel, oldalán bemenőcső van az olaj betöltésére. A tartály tetején a torokból kiálló kanóc ég. A láng védelmére félkörben hajlított bádog fényvető

Petróleum

viharlámpák

(A szerző gyűjteményéből)

99