Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Fények az utcán és a munkahelyen
(36. ábra); a Lánchídon 200 izzóból álló füzér ragyog, sőt díszvilágítást kap 1929- től a Citadella is. Ugyanakkor a Várban, a Vérmező mellett, a dunai rakparton, az Erzsébet hídon világító gázlampákban még Auer-harisnya izzik. 1933-ban megjelentek a kilencméteres, nagy kandeláberek a pesti utcákon (19 ezer villamos, 11 ezer gázlámpa). A háborús pusztítások az utcai lámpákat sem kímélték, az 1942-ben világító 30 ezer villamos és 6 ezer gázlámpa teljes állományából 40% elpusztult, és 60% megrongálódott. Egyetlen ép lámpa nem maradt Budapesten . . . Üzemképtelenné vált a Kelenföldi erőmű és a bánhidai áramszolgáltatás. A felrobbantott hidakkal együtt a Pestet és Budát összekötő villamos kábelek is a Dunába zuhantak. A helyreállítási munkálatok eredményeképpen 1946 nyarára a sérült kábelhálózat üzemképessé vált, és 1949 végén a régi, háború előtti állománnyal azonos számú közúti lámpa égett a pesti utcákon. Az energiaszolgáltatás helyreállítása lehetővé tette a háború miatt szüneteltetett díszvilágítás felújítását is, elsőnek az újjáépített Lánchídon. 1951-ben a Fővároshoz csatolták a peremvárosokat, ezekkel együtt már 52 ezer villamos lámpa és 6 ezer gázlámpa világított az utakon. A Népköztársaság útja, a Nagykörút és több belterületi útvonal új, 9,6 m magas, ostornyeles kandelábereket kapott fénycsövekkel. A régi (1910-1935) szép vonalú gázlámpaoszlopok és falikarok tönkrementek. Egyenes vonalú oszlopokkal pótolták, ezek azonban nem mindig illenek a régi környezetbe. Bizony jó lenne a régi szép, de még ma is időtálló öntöttvas lámpákat helyreállítani. Különösen vonatkozik ez a Budapesten gyakorta látható, falra erősített viráglevelekkel díszített öntöttvas tartókra, amelyek lámpájuktól megfosztottam céltalanul merednek a járda fölé. Meg kell mentenünk ezeket az értékes falikarokat, mielőtt még teljesen elpusztulnának. E gondolat megvalósítására utal a Várszínház falán és környékén, az Almássy téren, a dunaparti Pesti Korzón stb. végzett kezdeményezés sikere. Eredményes volt a díszkivilágítás továbbfejlesztése: a Lánchíd régi füzérvilágítása nátriumgőzlámpákkal bővül, rejtett megoldású világítást kapott a Belvárosi és a Batthyány téri templom, a Királyi Palota helyreállított épületei, a Halászbastya, a Mátyás-templom és a Vár több épülete (35. ábra). A 70-es években kezdtek elterjedni a nátriumgőzlámpák; ilyen világítást kapott az Alkotmány utca, az Alagút, a Lánchíd (38. ábra), az Erzsébet híd felvezető és leágazó felüljárói; ahol 18 m magas, nagy fényerősségű, gombakandeláberek nappali fényt árasztanak. A nátriumlámpák gyors elterjedésüket az olajválság okozta energiatakarékosságnak köszönhetik, mert kevesebb energiával nagyobb fényt adnak. Ugyanebből az okból cserélték ki a mellékutcák izzólámpáit higanygőzlámpákra, s ennek következtében a csereigény 400%ról 50%-ra csökkent. 1981-ben Budapesten 120 ezer lámpatestben 212 ezer fényforrás égett, amelynek 80%-a higanygőz, nátrium vagy más fénycső, és ennek általában 85—90 százaléka működik. A Budai Várban és a Vár oldalán, a pesti Duna-parton (39. ábra), a Nemzeti Múzeum kertjében (37. ábra), Óbuda főterén, az Állatkertben még mindig 600-nál több gázlámpa ég, amelyet 20 lámpagyújtó kezel, hogy hangulatos emléket varázsoljon vissza a rég letűnt időkből (40., 41., 42., 43., 44., 45., 46. ábra). 86
