Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
Gótikus bútorművészet
72 A gótika lakásberendezésének stabilizálódása kifejezésre jut abban is, hogy a ládákkal párhuzamosan egyre több a fal mellett álló szekrény. A kora középkori szekrények egyházi eredetűek, s lényegében egy láda felállításából jöttek létre. Formájuk, ill. arányuk, különösen a világi használatban egyre szélesedik. Ezt tapasztaljuk például Artur herceg szekrényénél (London, Victoria and Albert Museum), a német ún. Pultschrankoknál, de a nagy flamand szekrényeknél is. A forma szélesedése abból adódik, hogy két ládát helyeznek egymásra. Az ilyen típusú szekrények ládaeredetét sokszor a négy kengyeles fül is megerősíti az oldalakon. A két ládaelem elöl nyíló, négyajtós szekrénnyé alakul; az egymásra helyezett ládák között a fiókot magába rejtő övpárkány húzódik. A szekrény magas talapzaton áll, és erősen tagolt pártázatos párkányt kap főleg német területen. Szép példák Ulmban, Karlsruheban, Bázelben, Nürnbergben, Münchenben, Klagenfurtban láthatók. Magas, felnyúló jellegét ellensúlyozzák a talapzat, öv- és zárópárkány hangsúlyos díszítésével, északon vakmérművel, áttört, leveles virágos vagy szőlőfürtös faragással, délen lapos faragású indák között futó állatok ábrázolásával. Néha az ajtók négyzetes mezőit címerpajzsokkal, később Dürer metszetei után készített jelenetekkel (Szatírcsalád, Négy boszorkány) díszítik. A várfalak pártázatát imitáló oromzat alatti architrávban gyakran áttört, körbe-73 komponált, egymásba kapcsolódó, halhólyagos mérművek vagy feliratos szalagok vannak. A már említett id. Jörg Syrlin Ulmban őrzött darabján már 1465-ben együtt jelenik meg az áttört szőlőfürtös „ronde bőssé” faragás a vékony, keretelő, geometrikus intarziamustrával. A különféle díszítési módok összegződését, szobrászművészet és bútorművészet határainak elmosódását illusztrálja a brixeni (Kreuzenstein) nagy tizenkét ajtós szekrény is. Ötszögletű, kivágott, „ronde bőssé” faragású talapzatán indák között állatok futkároznak, kiemelt négy-négy ajtajának ábrázolásai: Borbála, kezében könyvvel és kehelylyel, Margit sárkánnyal, Ágnes báránnyal, Katalin (egykor) kerékkel. Szent Márton karddal. Szent Flórián dézsával és végül Szent Ciprián és Mária Magdolna fél alakja, kezükben tekerccsel, ill. tégellyel. Áttört párkányában szőlőfürtös levelek között rejtőznek a könyvet olvasó próféták, a szekrény tetejét a megfeszített Krisztus alakja koronázza Máriával és Jánossal, két angyallal és számos fiatoronnyal. A rendkívül gazdagon díszített és figurálisán faragott szekrény talán a brixeni (Bressanone) templom szentélyének és sekrestyéjének felszentelésére készülhetett 1472-ben. A Rajna-vidékén, Észak-Németországban, Németalföldön és Franciaországban egyidejűleg alakul ki a magas lábra állított ládából az új bútortípus: az edénytároló szekrény, az ún. Stollenschrank buffet vagy dressoir. Formája eleinte hat-56
