Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
Gótikus bútorművészet
szögletes, majd négyzetes, lábát nyitott polc kapcsolja össze, ahová a súlyos ónedényeket helyezték. Zárt. ládaszerű felső része egy vagy két ajtóval nyílik. ide zárták a különféle asztalneműt, selymeket és szőnyegeket. Tetejét polcként használták és gyakran támlával, baldachinnal látták el. Angliában kedveltebb a beugró polcokból alakított edényszekrény, szintén baldachinos lezárással. Ez az új bútortípus parádés bútor, rendszerint a fogadószobákban áll és funkciója a tároláson kívül a ház értékes ezüstneműjének bemutatása, tulajdonosa gazdagságának bizonyítékaként. Rangot jelző bútor volt. különösen Franciaországban, mivel szabályok írták elő, hogy csak a királynak lehet négynél több polcos dressoirja. a herceget háromnégy, a grófot kettő, a bárót egy polc illette meg. Díszítése kezdetben egyszerű, hiszen terítővei takarták le, s fő dísze a rajta kiállított ezüstnemű vagy üveg volt, később azonban egyre gazdagabb faragású lett. Legszebb emlékeit a párizsi Cluny Múzeumban. a londoni Wallace-gyűjteményben. a 74 72. Láda; Tirolból, 1450—1500. (magángyűjtemény) 73. Négyajtós, emeletes szekrény; Wölfnitz, 1508. 74. Dürer-szekrény 75. Sekrestyeszekrény; Brixenből. 1472 körül (Burg Kreuzenstein, Ausztria) 75 berlini Kunstgewerbe Museumban és a nürnbergi Germanisches Nationalmuseumban őrzik. Állandó helyű, rendszerint faburkolatba épített új bútortípus a mosdószekrény is. Kreuzenstein várában találjuk a legszebbeket. Viszonylag magas talapzaton állnak, domborúan ívelő vagy sima. egyajtós szekrényrészük fölött nyitott kézmosó kapott helyet, e fölött pedig párkány tartja a felső szekrényrészt, amely pártázatos kiképzésű. A templomok sekrestyeszekrényeinek példájára a lakószobákban ekkor jelenik meg a falon függő, dekoratív rácsmustrával vagy lapos faragású indákkal ékesített faliszekrény. A lüneburgi városházáról került a berlini múzeumba az első írószekrények egyike (Schenkschyve) az északnémet, késő középkori bútorművesség egyik legfontosabb emléke. Kétajtós szekrényrészéhez a lehajtható lapot vaspántokkal kapcsolták, felső része is kétajtós. Az ajtókat és a lehajtható írólapot hajlított papirusztekercs-motívumos betétmezőkkel díszítették. A késő középkorban az ókori világ asztalostechnikájának felelevenítése, sőt továbbfejlesztése, a fűrészmalom elterjedése forradalmasította a bútorkészítést és lehetővé tette, hogy a géppel fűrészelt deszka felhasználásával a keretbetét-szerkezet általánossá váljék Európában. Nem véletlenül éppen ez idő tájt sokasodnak meg az asztaloscéhek Európa-szerte. A termelés személyi és tárgyi feltételeinek ez az óriási fejlődése szükségszerűen 57
