Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
Az asztalosmesterség története
г л Az asztalosmesterség története v j A erdő élő fája ősidők óta alapanyaga az otthont teremtő embernek. Olykor az egész ház ebből épül, legalábbis gerendája, tetőfedő szerkezete, néha zsindelye, mennyezete vagy padlója, küszöbe és ajtója. A belső berendezésben, bútorkészítésben pedig a fa szerepe szinte kizárólagos, bár évezredek óta próbálkoznak kiszorításával, kővel, márvánnyal, csonttal, fémmel, műanyaggal vagy papírral való felváltásával, a fa szépségét, tektonikáját, szilárdságát és egyben hajlékonyságát, rugalmasságát, tartósságát mindeddig nemigen sikerült mással pótolni. A fa már a primitív népek számára is könnyen elérhető volt, csak ki kellett dönteni. Azt a tényt pedig, hogy az ágak a fatörzshöz egy meghatározott szögben nőnek hozzá, nagyon régóta különféleképpen használják ki. Bizonyos fák vagy lehullott ágak szinte kínálkoznak bútorformálásra. A hengeres farönkök — különösen akkor, ha egyik oldalukon meghagyták kérgüket — akár a mai értelemben vett támlás székként is funkcionálhattak. Egy olyan fatörzs kerek lapja, amelyből három ág nő ki, remek három lábbal alátámasztott ülőlap lehetett. A megfelelő méretre félbevágott fatörzs, a belőle kiágazó tagjaival akár padnak is alkalmas volt. A talajhoz rögzített ágak talán a legkorábbi ruhaakasztók voltak. Ausztráliai és afrikai vadásztársaságok ma is építenek néhány leszakított ágból egyszerű ágyat. A fa életének történetét struktúrájából olvashatjuk le. A növekvő fák vegetációritmusában keletkező évgyűrűk felépítése különösen jelentős, mert ezek szélessége szerint az egyes fák jelentékenyen különböznek egymástól. Például a tölgy és bizonyos fenyőfajták lassabban, sűrűbb gyűrűvel nőnek, míg mások, mint például a nyár és az erdeifenyők gyorsabban nőnek, és 1,25 cm széles gyűrűt is kialakíthatnak. A növekedés alapján egyes fák évgyűrűinek szélessége egyik évtől a másikig is különféle. A fák termékeny talajon szélesebb gyűrűket alkothatnak, mint terméketlenen. A park fái, korona- és gyökérkonkurencia híján szélesebb gyűrűjűek, mint azok az erdei fák, amelyek keményebb versengésre kényszerülnek. A fák rövidebb vegetációs periódusban, ún. arktikus zónában vagy hóborította hegyek közelében általában finomabb gyűrűképzésre képesek. Ha követjük az évgyűrűket, következtethetünk a törzs keresztmetszetére, megállapíthatjuk, hogy szélességük csak ritkán azonos. Hegyoldalban vagy éles szélnek kitett helyeken gyakori az ovális keresztmetszetű törzs, amelyeknek évgyűrűi különösen jelentős szélességbeli eltéréseket mutatnak. 6
