Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
Az asztalosmesterség története
Az ún. egyoldalú hozzánövést nevezik a fa reakciójának. Ez olyan sajátos felépítésbeli és kémiai kölcsönhatás, amely a fát képessé teszi szokatlan terhelés kitartására, ferdesége ellensúlyozására, a törzs segítésére, normális, egyenes állapotának megszerzésére. Ha a reakció vágás vagy szárazság eredménye, hosszan, szokatlanul erősen tekeredik. ezért is hajlik az erősebb formaváltoztatásra és rajzképzésre. A klíma és az időjárási viszonyok is befolyásolják a fejlődést, és ezzel együtt az évgyűrűk szélességét. Rendellenes fejlődés — például szárazság — a növekedést akadályozhatja, és hamis gyűrűk fejlődéséhez vezethet, míg a rovarfertőzés, tűz vagy fagy látható károsodást okoz. Az a felismerés, hogy a klimatikus viszonyok hatnak az évgyűrűk szélességére — gyakran egyegy nagyobb földrajzi egységen belül is — lehetővé tette, hogy az évgyűrűk számából bizonyos dolgokra következtessenek. Már az ókortól próbálkoztak ezzel. A gyűrűstruktúra felvilágosítást nyújt az elmúlt évszázadok, sőt évezredek időjárási viszonyairól is. A kaliforniai elpusztult és élő erdeifenyők fapróbái például hosszú időre nyúlnak vissza, s ennek alapján 8200 év klímatörténetét tudják rekonstruálni. A fa anatómiájából tehát életének krónikáját ismerhetjük meg. A kidöntött. gallyazott, választékosán darabolt, kérgezett és hasított fa alapvető tulajdonsága. hogy nem egynemű és tömör, hanem sejtekből, nyalábokból és üregekből álló halmaz. Megmunkálása szempontjából lényeges, hogy törzsén és ágain három metszetet különböztetünk meg. a bütiimetszetet, amely a fa hossztengelyére merőleges, és középről kiindulva, koncentrikus körök formájában figyelhető meg a bél, az évgyűrű és a kéreg; a sugármetszetben az évgyűrűk párhuzamos szálként látszanak; a húrmetszet a hossztengellyel ugyancsak párhuzamos metszet, de nem megy át a bélen, ezért kúpos, szabálytalan erezetrajzot ad. Egyes fák bütümetszetén világosan kivehető a sötétebb évgyűrűkből álló mag. a geszt és az ezt körülvevő világosabb szijács. Meghatározó sajátossága még a fának a rajza, színe, fénye, hasadósága, hajlékonysága, fajsúlva, zsugorodása, vetemedése és dagadása. A fa rajza függ metszettípusától. Húrmetszeten például egyenes vonalúak az évgyűrűk, és ez az egvenesvonalúság felhasználható támasztó funkció jelzésére, különféle oszlopokon és pilléreken, de — később látni fogjuk — ún. keretbetét-szerkezetes bútoron kifejezheti a ráma irányát is. A szabály---------------------------------------------------------> ___________________________J 1. a-b-c. A fa bütü-, sugár- és húrmetszete 7
