Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
Az asztalosmesterség története
m fe a és m sl< tá sz é‘ A rr a é is a d is premiere partié és a seconde partié formát, amelyek közül mindig az első értékesebb. A XVII. század az ún pietra dura fénykora Firenzében, Augsburgban és Csehországban. Rendszerint asztalok és kabinetszekrények készülnek ezzel a díszítéssel. A 4—8 mm vastag márványvagy féldrágakő táblákból fűrésszel vágják ki a mintát, amelyet szintén márványalapba helyeznek. A pietra dura egyik válfaja a „szeletelt márvány intarzia” vagy „romképes intarzia”: itt a márványlapot úgy fűrészelik, hogy az anyag természetes felülete romképi hatású. Ezeket a képeket utólag kiigazítják, és rendszerint feketével kontúrozzák. A XVII. századi fejedelmi udvarokban a ceremoniális bútorok: trónusok, asztalok, székek és guéridonok, favázon ezüstlemez vagy ezüstözött fémlemez borításúak. Az alapjában mezopotámiai eredetű bútordíszítő eljárás a Napkirály udvarában kel új életre. Fő készítési központjai Franciaországon kívül Velencében és Augsburgban voltak. Intarzia és faragás határán áll az égeri reliefintarzia. Központja a csehországi Cheb városa, ahol a XVII. században asztalosdinasztiák foglalkoztak e bútorok készítésével, például az Eck, Bauer, Haberstumf család. A rendszerint kabinetszekrények homloklapjait díszítő reliefeket nem egy tömbből faragták, hanem az intarziához hasonló berakásos technikával készítették eltérő színű és rajzú fából. A XVIII. században gyakori, bár már egyiptomi bútorokon is előfordul a kerámia betétlappal való dekorálás. Angliában wedgwoodi, Franciaországban Sevres-i lapokat használnak. Még egy bútordíszítő eljárásról kell megemlékeznünk, a festésről, amely szintén egyiptomi eredetű. Ott, mivel nem ismerték a klasszikus keretbetétszerkezetet, hogy a beszögezett részeket eltakarják — sőt néha az egész felületet is — vastagon kittelték és festették. A középkorban a bútor szerkezeti felépítésének hiányosságait szintén festékkel takarták. A romanikában például a nyers favázat 16. Certosina berakással díszített spanyol ládika; XVI. század (Budapest, Iparművészeti Múzeum) 16
