Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)

Az asztalosmesterség története

vászonnal vonták be, erre került a gipsz- vagy krétaalap, néha figurális festményekkel. A gótikától kezdve nemcsak a bűtorokat, hanem a mennyezetgerendát és a falburkolatot is egyre gyakrabban festik. Kedvelték a piros és a kék színt. A festés különösen a déli kultúrkörnél szembetűnő, mivel többnyire itt alkalmaztak kevésbé drága puhafát, amely ugyan könnyebben faragható, de jobban is hasad, s így az esetleges hibákat festékkel el lehetett tüntetni. A késő gótikában Közép- és Kelet-Európábán, így nálunk Magyarországon is, különösen az egyházi bútorművészetben megszokott az ún. sablon vagy patronfestés. Sekrestyebútorok, baldachinos stallumok készültek ezzel a díszítő eljárással, amely gyors, gazdaságos, s amelylyel időnként a lapos faragás hatását kelthették.

17. Részlet egy égeri reliefintarziás kabinetszekrényről; XVII. század (Budapest, Iparművészeti Múzeum)

18. Chinoiserie vagy „japanoiai” festett lakktáblák; 1770 körül (Fertőd, Esterházy-kastély)

HÍVA I AL KÖNYVTÁR