Vadászi Erzsébet: A bútor története (Budapest, 1987)
Reneszánsz bútorművészet
I 130 129. Kelengyeláda; Erdély, XVII. század (Budapest, Iparművészeti Múzeum) 130. Ládapad; itáliai vagy magyar, 1500 körül (Budapest, Iparművészeti Múzeum) 131. Ládapad; magyar. 1600 körül (Budapest. Iparművészeti Múzeum) r-\ V. _________________________________________/ 131 történeti szakirodalomban is „magyar fának” (Ungarische Esche) emlegetett haboskőris furnér borítja egy másik, ugyancsak 1629-es ládát is, szintén a Magyar Nemzeti Múzeumban. Árkádíves, sötét tiszafa alapú betétmezőjében szívmotívumos indaberakás, pilaszterén halszálkás berakás van. E halszálkás pilaszterek a körmöcbányai ládán is megjelennek faragott angyalkafejek alatt (Iparművészeti Múzeum). Az árkádos betétmezők ívközeit plasztikus rozetták, az íveket stilizált sárkányfejben végződő levelek közé komponált tulipánszálak díszítik. Az 1650-es években készülhetett ládát szakirodalmunk stíluskritikai alapon a körmöcbányai stallum mesterének köréhez köti. Egykori tulajdonosa EW' monogramját és valószínűleg címeroroszlánjait örökítették meg 1669-es 109
