Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 2. 1946-1972 (Győr, 1977)
Harmadik fejezet. Új utakon az újraegyesítés után (1964-1972)
ún. homologizáció, vagyis a felhasználásra kerülő öntvények, kovácsdarabok, fontosabb alkatrészek, szerelvények, majd a kész motor licencadó részéről történő bevizsgálása és jóváhagyása, valamint a bedolgozó ipar részére a gyártási eljárások egyidejű megvásárlása. A győri motorgyártásra vonatkozó döntés létrejötte - 1964 tavasza óta a gyárban intenzív előkészítő munka folyt. Az MVG szakemberei a külföldi cégekkel folytatott tárgyalások, személyes tapasztalatok alapján megismerték a különböző motortípusok konstrukciós adottságait, az alkalmazott gyártási technológiákat. Felmérték, hogyan lehet a motorok gyártásához szükségs anyagokat, szerelvényeket, a különféle gyártóberendezéseket a KGST-országokban, illetve hazai megoldásokkal biztosítani. A motorgyártás előkészítésének részeként a licencszerződés aláírásáig elkészült a motorgyár épületrekonstrukciójának jelentős része. 1967-ben beindították az úgynevezett átmeneti gyártást, oly módon, hogy a végleges gyártósorok beérkezése előtt, a gyárban meglevő berendezéseken — kiegészítve ezeket a konzorcium által előszállított fontos gépekkel — már megkezdték egyes alkatrészek gyártását, sőt import alkatrészek felhasználásával a motorszerelést is megkezdték. 1967-ben az MVG-ben 15 közúti Diesel-járműmotor szerelését végezték el. A korszerű közúti járműmotor gyártásának felfejlesztését szorosan összehangolták az IKARUS Karosszéria- és Járműgyárban folyó fejlesztőmunkával. Ezt bizonyítja az a tény, hogy az IKARUS gyár 1967. évi műszaki fejlesztési tervének keretében kialakított autóbuszokat már a licencmotorokkal vitték járműdinamikai és élettartam-vizsgálatra. Az 1967-es Budapest Nemzetközi Vásáron az IKARUS bemutatta az IKARUS 200-as autóbusz típuscsalád városközi változatát, amelynek sorozatgyártását 1968-69-ben a RABA-MAN licencmotor beépítésével tervezték beindítani.21 A gyártókapacitás fejlesztése A közúti jármű futóműgyártást egyrészt a már meglevő gyártócsarnokok átépítésével, másrészt új üzemek létesítésével biztosították. Az új, nagy darabszámban készítendő futóművek gyártásához a termelőüzemeket a volt repülőtéren helyezték el. A futóműgyártó program keretében épült a 28 000 m2 alapterületű, korszerű gyártóberendezésekkel felszerelt hegesztett acélszerkezetű csarnok a nagy sorozatú hátsóhídgyártás számára. A távlatilag megmaradó régi típusok gyártására a volt Szerszámgépgyár területén alakítottak ki üzemeket. 87 344 típusú mellső futómű