Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Második fejezet. A Vagongyár a Tanácsköztársaság alatt
1918. június 22.: nagy általános politikai tömegsztrájk. Az egész városban leáll a munka. (A sztrájk nyomán a mozgalom 120 vezetőjét lefogták, és a pozsonyi hadbíróság börtönébe szállították, csak október 20-a után szabadultak ki.) 1918. október 27-én érkezik Győrbe a hír Budapestről a Nemzeti Tanács megalakításáról. Október 31-én délután Győrött a város közgyűlése egyhangúan csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz.10 Megalakul a győri Nemzeti Tanács is. A 99 tanácstagból, akik között a munkások mellett városi értelmiségiek, iparosok, kereskedők is vannak, 22 vagongyári. A győri Nemzeti Tanács 1918. november 14-i távirata Magyarország államformájával foglalkozik: „Tegnapi ülésünkön ismét foglalkoztunk Magyarország államformájának kérdésével: november 2-án tartott ülésünk már egyhangúlag a köztársasági államforma mellett foglalt állást, tegnapi ülésünk pedig elhatározta, hogy a köztársaságot kívánjuk. A jelenlevő kilencven tanácstag öt tag szavazatának kivételével azt a kívánságot is kifejezte, hogy a köztársaság szocialista gazdasági berendezésű legyen.’’11 1918. november 16-án a Széchenyi téren népgyűlés ünnepli a köztársaság kikiáltását. A vagongyári dalkör munkásindulót énekel. Mayer Lajos, a Vagongyár népszerű mérnöke a Nemzeti Tanács nevében megnyitja a gyűlést és méltatja a népköztársaság jelentőségét. A Vagongyárból kikerült új párttitkár, Bécsi István is felszólal. Beszédének lényege: a köztársaságot kivívni könnyebb volt, mint megtartani.12 A következő hetekben, mint az országban mindenütt, Győrött is jelentkeznek a súlyos problémák: a közellátás és a földkérdés megoldatlansága. Az 1918. október 31-én uralomra került polgári demokratikus kormány, melyben a szociáldemokrata vezetők is részt vettek, rövid idő alatt válságba jutott. Nem tudta megállítani a háború okozta gazdasági romlást, és a növekvő tömegelégedetlenséggel szemben mindinkább reakciós intézkedésekhez folyamodott. Fegyveres büntetőosztagokkal verte le a gyár- és földfoglaló mozgalmakat, eltűrte az ellenforradalmi szervezkedéseket. Ezért a munkásság egyre szélesebb rétegei, a társadalmi forradalmat követelő tömegek az 1918 novemberében megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) mögé sorakoztak fel. A KMP a forradalom továbbviteléért, a proletárdiktatúra kivívásáért küzdött. 69 Győrbe a vas- és fémmunkások december 11-én tartott össz-szervező és főbizalmi testületének üléséről hozzák a hírt a KMP megalakulásáról, és az ott beterjesztett javaslatokról.13 A győri munkások elégedetlenek voltak a polgári demokratikus kormány tevékenységével és a tovább romló gazdasági helyzettel. Ez kedvező előfeltételt teremtett a november végén Győrött is meginduló kommunista szervezkedésnek. A kommunista mozgalom kezdeti heteire az illegális szervezkedés módszerei voltak jellemzők. Az induló győri mozgalom vezéralakja Nagy István volt, aki a háborús esztendőkben az Ágyúgyárban dolgozott, majd bevonultatták, és mint a kommunista párt agitátora tért vissza Győrbe. Először a győri vasasok egyik taggyűlésén lépett fel, december első napjaiban. Ettől a felszólalástól kezdve a győri kommunista mozgalom összeforrt nevével.14 Az első időkben főként Oroszországban nyomott brosúrák jutottak el Győrbe, később pedig túlsúlyba kerültek a pesti, a magyar viszonyokhoz jobban alkalmazkodó kiadványok. A résztvevők visszaemlékezései szerint először Ligetfaluról, később Pestről kapták az agitációs anyagot, körülbelül január végén már rendszeresen kézbesítették a Vörös Újságot. A röpiratokat a gyárak környékén szórták szét éjjel, hogy a reggel munkába indulók megtalálják. Nagy visszhangja volt Győrött a Vörös Újságban 1919. január 8-án megjelent felhívásnak, amelyben a KMP az üzemek munkásaihoz fordult, hogy alakítsanak gyári kommunista csoportokat. A szociáldemokratáktól a vasasok tömegesen léptek át a KMP-be.la 1919 januárja óta a Szociáldemokrata Párt és a vele szövetséges polgári pártok is tudták, hogy a kommunista tömegeket nem lehet számításon kívül hagyni. A vasasok évi közgyűlésén, 1919. február 28-án Vanczák János például felkérte a hallgatóságot, „hogy mindent tegyenek meg a féktelen bolsevista agitáció meggátlása érdekében, mely romlásba viszi az országot”16. A Magyar Tanácsköztársaság megalakulása 1919. március közepére a koalíciós kormány hatalma már szétesőben volt. A kommunista vezetők letartóztatása (febr. 21.) után egymást követő tömeggyűlések egyre erőteljesebben követelték a kommunista vezetők szabadonbocsátását
