Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Második fejezet. A Vagongyár a Tanácsköztársaság alatt
és a forradalom továbbvitelét. A kormány külpolitikája is csődöt mondott. Az 1919. március 20-án átnyújtott, ún. Vyxjegyzék újabb magyar lakta területek átadását követelte. A liberális burzsoázia ebben a helyzetben képtelen volt a hatalom megtartására. A kormány lemondott, de a szociáldemokraták sem mertek önállóan kormányt alakítani. A válságos helyzetben szükségük volt a KMP és a mögötte álló forradalmi munkásság erejére. Az SzDP vezetői március 20-án a gyűjtőfogházban fogva tartott kommunista vezetőkkel megállapodnak a két párt egyesülésében és a hatalom együttes átvételében, és március 21-én éjjel az egyesült Magyarországi Szocialista Párt megalakítja a forradalmi kormányzótanácsot. Az események hírét március 21-én, a budapesti kiküldetéséből hazaérkező Draskovits Jolán hozta. Nem sokkal később pedig megérkezett a Forradalmi Kormányzótanács első távirata, amely közölte, hogy a Magyar Tanácsköztársaság megalakult, miután a munkáspártok megegyeztek. Draskovits bejelentése és a felolvasott táviratok az összbizalmi ülésen leírhatatlan lelkesedést keltettek. A győri munkástanács március 22-én este tartotta első ülését, majd másnap délután népgyűlés volt a Széchenyi téren. A gyűlés ünnepi szónoka Nagy István volt. ,,Az első gondolatunk és üdvözletünk szálljon Lenin elvtárshoz. Azután köszöntsük a napot, amely a Magyar Tanácsköztársaságot létrehozta. Érdekeinket, jogainkat, földünket csak úgy védhetjük meg, ha a proletárság kezébe veszi a diktatúrát. Mi kommunisták, akik antimilitaristák voltunk, és a »hazafiak« sorába nem tartozunk, kiáltjuk most: »veszélyben a haza !«”17 A hatalom átvétele után súlyos körülmények között kellett hozzáfogni ahhoz, hogy a mozgalom régi jelszavait és célkitűzéseit a hatalom birtokában tettekre váltsák. Minderre pedig a fel-fellángoló belső zavargások és a külső katonai fenyegetés árnyékában kellett vállalkozni. A Testvériség 1919. március 25-i száma közölte azoknak a névsorát, akik az egyes közigazgatási ágakban átvették a vezetést. A kinevezettek az első napokban népbiztosként írták alá a nevüket, míg a népbiztosság úgy nem intézkedett, hogy a népbiztosi cím csak az országos hatáskörű tisztviselőket illeti meg. A városi és megyei hatáskörű tisztviselők címe politikai megbízott volt. Az április 9-én megválasztott munkás-, katona- és paraszttanács lett a város parlamentje. Fontos dolgokban csakis ez a testület intézkedhetett. De már közvetlenül a hatalom átvétele után, március 27-én a Győri Hírlap a gyárak, bányák, bérházak, bankok szocializálásáról számol be. A központi direktórium feladatkörébe főként a rend fenntartása, a termelés és az élelmezés biztosítása tartozott, de sok gondot okozott az ellenforradalmi elemek számontartása, az ellenforradalmi jelenségek elfojtása, a pénzügyietek zavartalanságának biztosítása, a műkincsek és egyéb értékek megóvása stb. További komoly feladatot jelentett, amikor az április elején köztulajdonba vett üzemek működését is irányítani kellett. 1919. március 26-án jelent meg a Kormányzótanács rendeleté, mely szerint minden olyan ipartelepet és üzemet társadalmi tulajdonba és munkásellenőrzés alá kell venni, amelynek munkáslétszáma 1919. március 22-én a 20 főt meghaladta. A rendelet végrehajtása az iparilag erősen fejlett Győrben nagy munkát jelentett. Győrött a rendelet 38 üzemet érintett, de voltak a megyében is olyan malmok és szeszgyárak, amelyek munkáslétszáma elérte a 20 főt. Március 27-én úgy intézkedett a direktórium, hogy az üzemi választmányból az igazgató mellé ki kell jelölni egy-két embert, aki az igazgató intézkedéseit ellenőrzi. Ahol üzemi választmány nem volt, ott külön kellett megválasztani a munkásság bizalmi emberét. A bizalmi ember megfelelő meghatalmazást kapott: a pénzintézetek csak az igazgató és a bizalmi ember együttes aláírására folyósítottak pénzt. Egy másik rendelet előírta, hogy az építkezéseket megfelelő erővel folytatni kell, és azokkal leállni nem szabad. Az Ágyúgyárban még márciusban megválasztották a közvagyon-ellenőrző bizottságot és az ellenőrző munkástanácsot. Ugyancsak március végén körülbelül két hétig tartó statisztikai felmérés kezdődött meg, amelyre az üzemek további foglalkoztatásához és irányításához volt szükség. A statisztikai felvételeket kipróbált, régi szakszervezeti tagok és nagyobb bizottságok végezték. Az üzemeket a munkástanácsok gyorsan és minden zavaró körülmény nélkül vették át. Ellenállást a tulajdonosok sehol sem tanúsítottak. Ebben valószínűleg annak is része volt, hogy az üzemek vezetői a helyükön maradhattak. Az ellenőrző munkástanácsok tagjai, akiknek feladatkörét az államosítási rendelet pontosan meghatározta, a munkásság legjobbjai közül kerültek ki. A Vagongyárban háromtagú direktórium vette át a vezetést. Ennek tagjai: Báli József, Lobi Adolf és Schön Miksa 70
