Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Első fejezet. A Vagongyár alapítása
megrendelésállománya növekedett. Ekkor már a győri Ágyúgyár építése teljes erővel folyt, és a Vagongyár vasszerkezet- és darumegrendeléseket kapott az épülő gyár részére. Tovább növekedtek a hadfelszerelési osztály megrendelései: a cs. és kir. közös hadsereg, az m. kir. honvédség és Románia is rendel. Az üzletév folyamán a vállalat főleg az autógyártó részleg gépparkját fejlesztette, de más üzemrészek is kaptak új gépeket. 1914 elején az üzleti életben is érződött a vihar előtti csend. A megrendelők tartózkodóak voltak, az üzemek foglalkoztatottsága nem volt kielégítő. Az üzletév végén azonban megváltozott a helyzet. Olyan nagy hadijármű-megrendelések futottak be, hogy „nemcsak egész gyártelepünk teljes kihasználása vált lehetővé, hanem a háború által okozott különböző nehézségek dacára kénytelenek voltunk fokozott éjjeli és nappali üzemet rendszeresíteni. Megelégedettséggel utalhatunk arra, hogy a hadvezetőség eléggé jelentékeny követelményeinek megfeleltünk és állandóan eleget is teszünk.1,1/1 A háború alatt a Vagongyár egyéb gyártmányai iránt is megnőtt a kereslet. Az addig a belföldi piacon konkurrenciaként jelentkező osztrák és német ipart az otthoni háborús megrendelések teljesen lekötötték, így a magyarországi piacról visszavonult. A magyar ipar verseny nélkül jó árakon, bőséges megrendelést kapott. A háború elején mindenki hadirendeléseket igyekszik elnyerni, egyrészt azért, mert a magánszükséglet megszűnt, másrészt pedig, mert a haditermelés biztosíték az üzem fenntartására, ugyanis a munkaerők felmentésével, anyag- és szénkiutalással, a munkásellátás javításával jár. Az éjjel-nappali üzem bevezetése mellett folyamatosan újabb és újabb beruházásokra van szükség. A Vagongyár is minden háborús üzletévben jelentékeny beruházásokról számol be, amelyekkel teljesítőképességét fokozta.1'2 A foglalkoztatottságot biztosító rendelésállomány nagy ütemben való növekedése és a gyár kapacitásának nagy áldozatok árán való bővítése nem elegendő azonban a zavartalan üzem biztosításához. Nehézséget jelent a munkáshiány, amelyet a hadvezetőség felmentései vagy munkáskiutalásai csak enyhítenek, de meg nem oldanak. További nehézség pedig az 1916-tól kezdve mind súlyosabb szén- és vashiány. Ezek a körülmények a termelést is rohamosan drágítják. Mint az 1916 októberében elkészített igazgatósági jelentés leszögezi: „Majdnem valamennyi gyártási anyag ára állandóan emelkedett, mire fedezetet az eladási árakban kellett keresnünk. Nagyobb túlkiadásokat voltunk kénytelenek mindennemű regiecélokra fordítani, és munkásaink bérkeresete a hadimunkáknál megállapított magasabb egyezménybérek, valamint túlidőpótlékok és a napszámosoknak engedélyezett hadipótlék által is jelentősen emelkedett. A megélhetési viszonyok általános megdrágulása következtében tisztviselőinknek folytatólagosan és mindig fokozottabb mérvben nyújtottunk hadi drágasági pótlékot . . . A lefolyt üzletévben eszközölt számlázás összege a legnagyobb, amit eddig elértünk, azonban rendkívül magas üzemköltségek állnak ezzel szemben.”1'1 A munkabérekben és anyagárakban tapasztalható ugrásszerű emelkedések következtében a hosszabb szállítási periódusokkal dolgozó gépiparban lehetetlenné válik a pontos, előzetes árkalkuláció. Mire a gyártmány elkészül, az előre kikötött vételár már nem reális. A Vagongyár már 1915-ben kényszerült lépéseket tenni, hogy az Államvasutaknál kieszközölje „azon áremelkedések megtérítését, amelynek a háború kitörése óta dráguló fontosabb gyártási és üzemanyagoknál, valamint az emelkedő regieköltségeknél előállottak”.17/1 Az 1916-1917. üzletévben a korábbiakban vázolt nehézségek még fokozódtak. „Az általános drágulás, mely úgy az élelmiszerekre, mint minden egyéb fontos szükségleti cikkre kiterjedt, a bér és tisztviselői fizetés kérdésének szokatlanul komoly jelleget kölcsönzött, és e téren oly engedmények nyújtására indított bennünket, amelyek nem mindig egyeztethetők össze az okszerű gazdálkodás és a helyes kereskedői számítás elvével ...” - így az igazgatóság jelentése az 1916-1917. üzletév végén. Lényegesen rosszabbodtak az anyagbeszerzési viszonyok is. Avasművek már nem tudtak elegendő nyersanyagot szállítani, munkaerő hiányában a fakitermelés csökkent, több más anyag is csak hatósági kiutalás alapján, körülményes formaságok betartása után volt beszerezhető. A legsúlyosabb zavarok a szénellátásban voltak, „úgy, hogy a legnagyobb erély kifejtésére volt szükség, hogy a kellő anyagellátás biztosíttassák és hosszantartó üzemzavaroknak eleje vétessék”.177' 1917-ben a vállalat szakadatlan éjjeli és nappali munka árán még fokozni tudta teljesítőképességét, és teljesítette a MÁV és a hadasereg rendeléseit, „azonban csak általánosan és viszonylagosan lényegesen emelkedett üzemköltségek árán. Ezzel a Vagongyár már szinte erején felül teljesített. „A folyó üzletévben megrendelésekkel jól el vagyunk látva, azonban oly mértékben fokozódott gyártási nehézségekkel állunk szemben, hogy teljesítőképességünket 48
