Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Első fejezet. A Vagongyár alapítása
és a gödörbe állva dolgozott tovább.”.25 A műhely padlója tehát földes volt. Feltehetően zsúfolt, rossz világítású, roszszul szellőzött helyiségek voltak az első vagongyári műhelyek. Ahhoz azonban, hogy a fejlett külföldi iparral a gyár gyártmányai felvehessék a versenyt, a tulajdonosoknak korszerű gépi berendezések beszerzésére kellett törekedniük. Hogy valóban erre törekedtek, kitűnik a második üzletévi zárszámadásokat kísérő jelentésből: „Csakis gyárunk mintaszerű berendezése tette lehetségessé, már fennállásunk második évében ilyen fokozottabb tevékenységet kifejteni és épp úgy mint eddig, a jövőben is a technika terén tapasztalható újításokat a legnagyobb figyelemmel fogjuk kísérni és ezeket céljainkra kihasználni, hogy nemcsak a rendes üzlet követelményeinek megfelelhessünk, hanem hogy a mi szakmánkban időnként is bekövetkező konjunktúrákat sikeresen kihasználhassuk.”26 Gyártmányok, műszaki fejlődés és gazdasági eredmények az első világháború előtt A Vagongyár alapítását követő években az addig kedvező gazdasági konjunktúra rosszabbodott. A gyár csak úgy számíthatott megrendelőkre, ha igényeiket messzemenően kielégíti. Ehhez pedig a műszaki berendezés állandó fejlesztésére volt szükség. Az igazgatósági jelentésekben gyakran találunk utalást a „vállalat folytonos fejlődésére, az építkezési és felszerelési befektetésekre” elsősorban természetesen az ezzel kapcsolatos kiadásokra.27 A vezetőség a vállalat üzleti sikereit nagymértékben a gyár korszerű műszaki felszerelésének tulajdonítja, és arra törekszik, hogy a gyár berendezését mindig a szükséghez képest felújítsa és korszerűsítse. Közvetlenül a beindulást követő évekre esik a Vagongyár úgynevezett „Régi erőtelepének” felállítása.28 Az erőtelep berendezése 2 darab 1100 LE-s és 2 db 300 LE-s, együttesen 2800 LE-s, Sulzer vezérlésű Compound kondenzációs gőzgép, a megfelelő tűzcsöves, lángcsöves és meredekcsövű B. W. gőzkazánokkal, és ezenkívül még egy 400 LE-s Diesel-motor. Külön gőzszolgáltató központ látta el a kovácsműhely gőzkalapácsait és a gyári gőzfűtést. A villamos energiát az erőtelep gőzgépeivel kapcsolt 500 voltos, 3 fázisú, 42 periódusú generátorok szolgáltatták. A gőz15 gépek és a villamos gépek a bécsi első számú centrálé kiselejtezett gépei voltak.29 Egyes források szerint ezek a gépek látták el árammal az 1898-as bécsi világkiállítás világítását. A gőzgépek és a villamos gépek az új erőtelep üzembe helyezéséig (1942) biztosították a gyár energiaszükségletét. A kazántelep továbbra is üzemben maradt, a gyár déli fele gőzfűtésének ellátására. A Győri Hírlap 1900. szept. 27-i száma is beszámol arról, hogy a Vagongyárban: „A kocsiknál szükséges tolópadot kihelyezni kívánják, a fényezőműhelyt kibővítik, új kazánházakat építenek.”''" A gyár alapítását követő időszaknak a fő (majdnem kizárólagos) gyártmánya a vasúti kocsi. Kezdetben a teherkocsi, majd később a minden tekintetben igényesebb munkát, nagyobb hozzáértést és nagyobb műszaki követelményeket támasztó személykocsi. A Vagongyár gyártási kapacitására fényt vet a gyár igazgatósági ülésének 1898. szeptember 29-én felvett jegyzőkönyve. Ekkor a gyár teljesítménye 1200 munkással 8—10 kocsi naponta.'1 Ez a mai szemmel igen nagy darabszám annak tulajdonítható, hogy az akkori, egyszerűbb konstrukciójú kocsik viszonylag sokkal kevésbé voltak munkaigényesek, mint a későbbi típusok. A Vagongyár első gyártmánya 15 tonnás, 2 tengelyű tartálykocsi volt a Galíciai-Kárpát Petroleum Rt. számára. A rendelés 1897. január 27-én érkezett be, és ugyanezen év szeptember 1-én a gyár le is szállította a megrendelt 30 kocsit. Az ezredik vasúti kocsi már 1898-ban elkészült. Kezdetben a gyár főleg a belföldi piacra dolgozott, és elsősorban a következő főbb teherkocsitípusokat készítette:12 Szabványos belföldi vasúti teherkocsitípusok: a) Kéttengelyű szegecselt alváz: feszítőművel, az alvázra épített faburkolatú nyitott szekrénnyel, az alváz tartógyámjaihoz erősített fa oldaloszlopokkal. Típusok: K, Ke, Kz, Kn, Km szénszállító kocsik, 1897-től kb. az első világháborúig. A gyár 1897-ben 75 db 15 tonnás „Ke” típusú szénszállító kocsit (fék nélkül) készített a Magyar Vasúti Közlekedési Rt. részére. A későbbiekben ezzel a típussal alig találkozunk. A Kmn kéttengelyű szénszállító kocsi viszont gyakran szerepel a rendelések között. Különösen 1916-ban és 1917-ben több alkalommal, több száz tételre ad fel az M. Kir. Államvasutak megrendelést. A kocsik fékkel és fék nélkül is készültek. Az 1916-os rendelésekben szereplő kocsik már 20 tonnásak.
