Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)

Első fejezet. A Vagongyár alapítása

romszáz, ötszáz, kétezer és kétezerötszáz kilogrammos gőz­kalapácsok voltak). A kovácsműhely kivételével minden he­lyiségbe alacsony nyomású gőzfűtést és villanyvilágítást ter­veztek.19 Egy 1943-ból származó rövid történeti visszapillantás sze­rint induláskor a Vagongyárban: „csak kovács, lakatos, esz­terga, fúrás, prés, alváz-szerelő, asztalos és festőműhelyek voltak”.20 Mind a két változat nagyjából valószínűleg megfelel a valóságnak, hiszen az akkori gyártási technológiánál szük­séges műveletek az azokban adott megmunkálási lehetősé­gekkel elvégezhetők voltak. 1896-ban az üzemekben három gőzgépegység volt, összesen 500 LE teljesítménnyel.21 Mind­ezt összevetve megállapíthatjuk, hogy a műszaki felkészült­ség és a gépi berendezés színvonalát tekintve — az akkori hasonló üzemekhez hasonlítva — a győri Vagongyár valóban korszerű gyárnak számított. Az üzem gépesítésének átlagos fokát a szokásos módon, az egy munkásra eső gépi erőn mérve, 1897 végén a Vagongyárnál 1 lóerőt kapunk (a gyár munkáslétszáma ekkor 500 körül van), ami az 1900-as ma­gyar országos átlaggal egyenlő. Ez az érték majdnem ugyan­annyi, mint a német nagyiparé, 1,07 LE. Ez mutatja, hogy Magyarországon az ipari forradalom betetőződött. Nálunk az ipari forradalom szűk területen zajlott le, mert míg Ma­gyarországon 100 lakosra a nagyipari gépi erőből 1,8 LE esett, addig például Németországban 6,9 LE volt a 100 lakosra eső nagyipari gépi erő. Azonkívül Magyarországon a gépesítés nem volt egyenletes az egyes iparágakban. Leg­nagyobb volt a malomiparban, amely az ipari munkásság­nak csak 4 %-át foglalkoztatta. A munkásság további 28,7 százaléka olyan üzemekben dolgozott, ahol a gépesítés foka 1-3 LE-t, 13,8 százaléka, ahol 0,5—1 LE-t ért el. Azok­ban az üzemekben, ahol a munkásság nagyobbik fele dol­gozott, a gépesítés foka a 0,5 LE-t sem érte el, illetve gépe­sítés egyáltalán nem volt. Ezek az adatok is azt mutatják, hogy a gépesítés fokát tekintve a Vagongyár a magyar iparban előkelő helyet foglalt el.22 Az 1897-98-as első üzletév „Mérleg számlája” nemcsak a Vagongyár gazdasági helyzetéről nyújt tájékoztatást, ha­nem felvilágosítást ad a gyár épületeiről és berendezéseiről is. A várostól 7500 forintért kapott telken (a telek majdnem ajándék) álló építmények értéke 131 472 forint. Az épületek átalakítására 48 779 forintot költöttek. Az épületek törlesz­tésére 1247 forintot fordítottak. A gyár berendezését, fel­szerelését, a beszerzett anyagokat és a még teljesen el nem készült gyártmányokat a mérleg az alábbiak szerint értékeli: Gyárberendezés: 129 938 forint Szerszámok: 33 234 forint Vasúti vágányzat: 24 635 forint Villamossági berendezés: 47 737 forint Vízvezetéki berendezés: 3 926 forint Gőzfűtési berendezés: 7 486 forint Minták: 1 935 forint Tűzoltói felszerelés: 60 forint Ingóságok: 17 713 forint Fakészlet: 159 793 forint Vas és bádog: 72 002 forint Szegecsek és csavarok: 17 451 forint Acél: 2 228 forint Kocsialkatrészek: 9 365 forint Készülő megrendelések: 146 244 forint Tehát a tervezett gőzfűtés, vízvezeték és villanyvilágítás legalább részben megvalósult.23 Az első üzletév beszerzései az alaptőkéhez viszonyítva igen nagy értéket képviselnek. A gyár sok felszerelést hitelre vásárolt. A készletek között kiemelkedően nagy a fakészlet, ami arra mutat, hogy a gyár még nagyrészt fából készülő kocsik gyártására rendezkedett be. Az üzletévről szóló igazgatósági jelentés arról számol be, hogy 1897-ben az épületeket átalakították, és néhány új épület is elkészült, „azonkívül az összes műhelyek tech­nikai berendezése is keresztülvitetett és jelenleg különös megelégedésünkre szolgál, hogy oly gyártelep felett ren­delkezünk, mely az összes szakkörök kiváló tetszésének ör­vend”.21 Ami a gyárépületeket illeti, ebben a megállapítás­ban bizony — még az akkori viszonyok között is — sok a túlzás. Az eredetileg ököristállónak készült épületek — bár­milyen átalakítás után sem lehettek megfelelő műhelyek. Talán mindennél többet mond egy, a kortársak visszaemlé­kezéseiből feljegyzett kis jelenet: „Volt az egyik műhelyben egy hórihorgas gépmunkás. A feje mindig beleütődött a ge­rendába. De kifogott a műhelyen! Árkot ásott a gépe mellé, 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom