Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
műszak de. 11-kor, a második műszak este7-kor étkezhetett.160 A vállalat megszervezte a dolgozók élelmiszerellátását is.170 A közellátás általános nehézségeivel szemben azonban még egy olyan nagy hadiüzem, mint a Vagongyár is tehetetlen volt. Egyre több - a létfenntartáshoz fontos - élelmiszer és egyéb árucikk váiik hiánycikké. Az árukínálat egyre csökkent és az árak emelkedtek. A háború ideje alatt ugyan több ízben hivatalosan szabályozták a béreket, de a felemelt bérek az árak emelkedésével nem tudtak lépést tartani. Az első alapbéremelés 1940 októberében volt (7%). 1941 májusában az alapfizetéshez képest 15%-os, 1941 decemberében — ugyancsak az alapfizetéshez képest — 30 %-os bérpótlékot tettek kötelezővé. 1943 júliusában újabb drágasági pótlékot állapítottak meg. Az egy munkásra eső évi bérek összege 1938. és 1943. között több mint kétszeresére nőtt.171 A munkások felemelt keresete ugyan elég lett volna arra, hogy a hivatalos fejadagot (cukorjegy, liszt, kenyér, zsír, húsjegy, tejjegy stb.) megszerezzék maguknak, viszont a fejadagok olyan alacsonyak voltak, hogy a feketepiac igénybevétele nélkül a családok nem tudtak létezni. A feketepiaci árakhoz viszont a kereset már nem volt elegendő. Egyre több a panasz a munkásosztály élelmiszerellátására. Az iparcikkellátás hiányosságaira pedig jellemző az a példa, hogy az elsőrendűen fontos hadiüzem Vagongyár munkásainak 10-15 %-a cipőhiány miatt nem tudott munkahelyén megjelenni.172 1943 áprilisától a légiriadók miatt is sok volt a munkakiesés. Az igazgatóság 1943. augusztus 23-i, 120. sz. körözvénye intézkedett a légiriadó miatt elmulasztott munkaidő pótlásáról. A rendelkezés szerint a légiriadó miatt elmulasztott munkaidő pótlására a munkavállalónak alkalmat kell adni. Ha a kiesett munkaidő pótlása semmiképpen nem volna lehetséges, úgy a munkavállalónak az elmulasztott munkaidőre eső teljes javadalmazás 80 %-a megtérítendő. Ha a munkavállaló a rendes munkáját a légitámadás által veszélyeztetett munkahelyen a riasztás tartama alatt is köteles tovább folytatni, úgy az arra az időreegyébként járó munkabérhez még 30% pótlékot kap.173 Megfelelő helyen elmondtuk már, hogy a Vagongyárat ért első légitámadás több száz munkás életébe került. A fontos hadiüzemben felfigyeltek a munkásság hangulatának legkisebb ingadozására. így 1943. szeptember 7-én a csavargyár igazgatója a vezérigazgatónak személyesen átadott írásbeli jelentésben számol be a frikciós présnél dolgozó munkások bérmozgalmáról. A munkások 30 %-os béremelést kértek. A csoport kérését az ott dolgozó - 1935-ben Budapestről, a Kaszab-gyárból áthelyezett — munkások adták elő. Mivel a fennálló rendelkezések értelmében a közvetlen felettesek a munkásoknak semmiféle béremelést nem tudtak adni, az esetről jelentést tettek az iparügyi minisztériumnak is, „mert attól lehet tartani, hogy kívülről irányított mozgalomnak első fázisáról van szó”.174 Az itt leírt esetben a vezetők aggodalma indokolatlannak bizonyult ugyan, de azért több jel mutatott arra, hogy a munkások között politikai szervezkedés folyik. így 1942 márciusában az épülő vagongyári erőközpont felrobbantására történt kísérlet. A hatóságok az előkészületben levő akciót felfedezték. A résztvevőket letartóztatták. Az ügy kapcsán egy halálos ítéletet hoztak és súlyos börtönbüntetéseket szabtak ki. 1944. január 28-án este 21 óra 50 perckor tűz ütött ki a régi erőközpontban. A tüzet csak reggel négy órára sikerült eloltani, és az energiakiesés miatt fontos üzemrészek, így a kompresszorüzemek, hőkezelő és lemezedző kovácsműhely, vagonüzem, csavar-, szerszám-, edénygyár, általános gépműhely, kiskocsi- és váltóosztály energiaszolgáltatása kiesett. A kiesés miatt mintegy 1000 munkást nem tudtak foglalkoztatni. Feltételezték, hogy az erőközpont kigyulladását szabotázs okozta. Bizonyíték hiányában azonban az ügyben felelősségrevonás nem volt.175 Vagongyáriak voltak a „József Attila Kör” tagjai is. Az öntödében, a vagon-, a híd-, a repülőgéposztályon, az autógyári szerszámműhelyben dolgoztak, és 1943 végén, 1944 elején alakították a „József Attila Kör”-t. Céljuk volt agitálni a háború ellen, a béke mellett, és megcáfolni a fasiszta sajtóban a Szovjetunió ellen terjesztett rágalmakat. A kör vezetője Németh László János költő, az öntöde üzemírnoka volt.1'6 Bíró Ernő révén kapcsolatba kerültek a budapesti illegális kommunista párttal, és Győrbe hozták és terjesztették a Békepárt, a Magyar Front, a Nemzeti Felszabadító Bizottság és a Márciusi Ifjúság felhívásait. Gumilapból klisét gyártottak, és saját maguk is készítettek röplapokat. Nyolcadív papíron a sarló-kalapácsos szovjet címert a „Békét akarunk!” felirat fogta körül. Teleszórták vele a várost. A városi katonai nyilvántartóból szerzett különféle űrlapokon hamis igazolványokat készítettek, és a bújkálóknak, ellenállóknak juttatták. 1944. december 19—20-án a Nemzeti 162
