Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)

Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945

Számonkérő Különítmény letartóztatta a kör tagjait. Két hétig tartó embertelen kínzás után Sopronkőhidára szállították a rabokat. A „hungarista állam ellen elkövetett hűtlenség” vádja alapján a katonai törvényszék Németh László Jánost és Stelczer Lajost kötél általi halálra ítélte, a többi vádlott súlyos börtönbüntetést kapott.

Ezek voltak a vagongyáriak közül azok, akik életüket tették fel arra, amit hittek. De voltak a gyár munkás hétköznapjainak is hősei, akik ezekben a zűrzavaros időkben mentették, amit menteni lehetett, azért, mert becsületesen gondolkodtak és így látták ezt helyesnek. Amikor például a József Attila Kör tagjai után a munkahelyükön érdeklődött a Nemzeti Számonkérő Különítmény, a csoportvezető szemhunyorítás nélkül mondta a nyilasoknak, hogy Balogh Mihály nem dolgozik az üzemben, Baranyai pedig délutános. Pedig Baranyai akkor jött dolgozni és mellettük ment el.177

A helyén maradt győri gyárvezetőség is igyekezett védeni a dolgozókat. Az 1945. február—márciusi levélmásolatokból kitűnik, hogy a „Dolgozó Nemzet Hivatásrendje” győri vezetősége három ízben kért a gyár vezetőségétől adatokat az alkalmazottakról. A vezetőség megtagadta az adatszolgáltatást, és a nyilas szervezetet kérelmével a HM-hez utasí-163

tóttá.178 A gyár gépi berendezésének erőszakkal való elhurcolását a munkások minden eszközzel hátráltatták. A gépek leszerelése lassan, vontatottan haladt. Fontos gépalkatrészek eltűntek. Ezeket külön ládába csomagolták és mentették. A bombázásnál összeégett, megrongálódott alkatrészeket, szerszámokat, műszereket viszont gondosan becsomagolva a Németországba induló vagonokba helyezték el. Ez sem volt veszélytelen dolog, hiszen a leszerelés és kiszállítás nyilas különítmény felügyelete alatt ment végbe. Felfedezés esetén a munkások élete forgott volna veszélyben, a gépeket pedig „bénították” volna. („Bénításnál” a gépeket robbantással tették használhatatlanná.)179

1945 elején egyre gyakrabban volt légiriadó. Ilyenkor a gyár 1500-ra leapadt munkássága menekült a városból. A gyár megmaradt készleteit a környező falvakba szállították. Március 26-án elmenekült a város nyilas vezetősége. Szerdán, március 28-án reggel a németek átvonultak Újvárosba és Révfaluba, a hidakat felrobbantották. Tíz óra körül Likócs felől befutott az első szovjet tank a Vagongyár elé, és a gyáriak megérezték, ez a délelőtt hozta a legsorsdöntőbb változást a fél évszázadot megért nagy gyár életében.