Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
Az 1938-as és az 1939-es évek munkáslétszáma nagyjából a győri program meghirdetése előtti és a győri program beindulása utáni állapotokat tükrözi. A Vagongyár fejlődésének üteme ekkor még alig haladja meg a gépipar átlagos fejlődési ütemét. A haditermelésbe a Vagongyár a háború kitörése után kapcsolódik be erőteljesen. Ekkor - a Botondprogram kapcsán — erőteljes fejlődésnek indul a vagongyári gépkocsigyártás. A szovjetellenes háború kitörése (1941) pedig a repülőgépgyártás erőltetett ütemű kifejlesztésével jár. Ezekben az években a Vagongyár a gépipar átlagánál sokkal nagyobb mértékben kapcsolódik be a haditermelésbe és növeli termelését. Ezt tükrözi a munkáslétszám ugrásszerű növekedése is. A gyáripar termelőkapacitásának erőltetett ütemű kibővítése és kihasználása 1943 közepére érte el csúcspontját. Ezt a termelési szintet a magyar ipar már nem tudta túlszárnyalni, sőt rövidesen világossá vált, hogy ez a termelési csúcs tartósan nem is tartható. 1943 második felére a szénellátási nehézségek már az ipari termelésre is bénítólag hatnak. De az ipar termelését egyéb tényezők is kedvezőtlenül befolyásolják. 1942 végén, 1943 elején a sztálingrádi csata fordulópontot jelentett a második világháború történetében. A német csapatok vereséget szenvedtek Sztálingrádnál és az afrikai frontokon is. Voronyezsnél pedig elveszett - a magyar viszonyokat tekintve — legkorszerűbben felszerelt 2. magyar hadsereg. A német csapatok visszavonulásával a hadszíntér lassan Magyarország felé közeledik, és 1944. március 19-e után — miután a német csapatok megszállták Magyarországot — megkezdődnek a nagyarányú bombatámadások, amelyek elsősorban a közlekedési csomópontokat és ipari központokat sújtották. A háború pusztításai Az első bombatámadást 1944. április 3-án a csepeli repülőgépgyár ellen hajtották végre. 1944. április 13-án fél tizenkettőkor Győr került sorra. A bombázás 12 percig tartott. A Vagongyáron és a repülőtéren kívül bombát kapott az ipartelep (volt ágyúgyár), a gázgyár, szeszgyár, de a gyárakat környező utcák is. 1944 folyamán a Vagongyárat még többször bombázták (július 2., augusztus 9., szeptember 20., október 7., október 21., valamint november 17—19.), de a 157 legpusztítóbb és a legtragikusabb az első bombatámadás volt, amely mintegy 300 halálos áldozatot is követelt.141 Ekkor találatot kaptak a repülőtéri üzemek és a törzsgyár repülőgépgyártó üzemei, a repülőgépgyár raktárcsarnoka, az autógyár, a híd- és edénygyár, az acélöntődé, a vagonosztály üzemei. A légitámadás megrongálta az épületek 65 százalékát és az üzemi berendezések 70 százalékát, a készletekben (anyag, félkész áru, befejezetlen műhelymunka, készáru, tartalékrész) 33 000 000 pengős kár keletkezett.142 A Bombakárügyi Bizottságnak adott jelentés szerint a Vagongyár teljesen leállt (kapacitáscsökkenése 1944. május 1-én 100 százalékos), és a kapacitás csökkenése a közvetlen honvédségi rendelést 80 százalékban, a közvetett honvédségi rendelést 10 százalékban és a polgári szükségletet 10 százalékban érintette. Vagyis a gyár ekkor már 80 százalékban közvetlen hadirendelésre dolgozott. A helyreállítási munkákat „az elsőrendűen fontos hadimunkák megindítása miatt” azonnal elkezdték. A gyár üzembe állításának előkészítésénél, a helyreállítások elvégzésénél vált nyilvánvalóvá a bombatámadás súlyos demoralizáló hatása. A pusztító, április 13-i bombatámadás után a gyár sok munkása otthon maradt, főleg a vidékiek, akik lakóhelyükön kerestek megélhetési lehetőséget. 1944. június 2-án a vármegyei alispán a községi jegyzőkön keresztül parancsban szólította fel jelentkezésre a győri Vagongyár szak- és nem szakmunkásait. A jegyzőket utasították, hogy a jelentkezőket vegyék fel a csoportos honvédelmi munkajegybe. A jelentkezés elmulasztásáért úgy a vidéki, mint a győri munkásoknak büntetést helyeztek kilátásba.143 Az augusztus 9-i bombatámadás folyamán a vasszerkezeti és daruüzem teljesen elpusztult. A karosszériaüzemben és a repülőgépgyárban újabb 50 %-os kapacitáscsökkenés következett be. Súlyos károk érték az autó- és szerszámüzemet is. Alig fejezték be valamennyire a romeltakarító munkákat, újabb bombatámadások zúdultak a gyárra. A november 17-i bombatámadás alkalmával megsérült a helyreállított hőkezelőüzem, a kovácsműhely egy része, a helyreállított öntödék. 1944. szeptemberig már 80 millió pengőre emelkedett csupán a romeltakarítási és helyreállítási kiadások és bérek összege. November 30-án 4100 munkás dolgozott a gyárban, de ezek 80 %-a nem végzett termelő munkát, hanem a romeltakarításnál és helyreállításnál dolgozott.144 Ami a Vagongyár bombázás miatti teljes háborús kárát illeti, a gyár 1944. december 5-én a Háborús Bombakárok
