Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
kívül egy mintegy 3,5 millió pengőt kitevő német tartálykocsi-rendelés. Ily módon a vagongyártó részleg hosszú idő óta először teljesen foglalkoztatva volt. Az autógyár közületek és magánosok részére is sok teherautót szállított a honvédségnek készített 200 db Botondon kívül. Az autógyárhoz hasonlóan teljesen ki volt használva a nemesacélmű, a vas-, acél- és fémöntöde kapacitása is. A csavar- és szerszámgyár forgalma 25%-kal nőtt az előző évihez képest. A háborús készülődés csökkenését mutatja, hogy ebben az üzletévben — amely 1940 nyarától 1941 nyaráig tartott — az elért 35,9 millió pengős forgalomból 13,9 millió pengő értékű gyártmány készült kimondottan katonai szállításra. A forgalom többi része egyéb állami és közületi szállításokból (9 600 000 P) és magánszállításokból (10 900 000 P) tevődött össze.114 Az üzletév végére a politikai élet gyors egymásutánban pergő eseményei beleszóltak a Vagongyár üzletmenetébe is. 1941 áprilisában a német csapatok megtámadták Jugoszláviát, és Magyarország csatlakozott a Jugoszlávia elleni háborúhoz. 1941. június 22-én pedig a németek betörtek a Szovjetunió területére, és öt nappal később már Magyarország is bekapcsolódott a szovjetellenes háborúba. Az üzletév folyamán csökkenőben levő katonai megrendelések az üzletév végére olyan erősen megugrottak, hogy az 1941 — 42. üzletévre már 46 477 109 pengő értékű rendelésállományt vittek át, ebből egyedül a Honvédelmi Minisztériumra 22 707 627 P esett. Nagy tétel volt még a 8 370 000 pengős MÁV-rendelés, a Kereskedelmi Minisztérium 2 150 000 pengős rendelése. Az egyéb belföldi rendelések mintegy 9 100 000 pengőt és az exportrendelések durván 3 900 000 pengőt tettek ki. Ezzel a gyár kapacitása gyakorlatilag le volt kötve. Az igazgatóság le is szögezte, hogy a kincstár olyan erősen igénybe veszi a vállalat kapacitását, hogy „magánjellegű megbízatások vállalását csak szűk keretek közt engedhetjük meg magunknak, de mindent megteszünk arra vonatkozóan, hogy esetleg üres gyártási kapacitást ilyen célra felhasználjunk.”115 A gyáripar helyzetét már a győri program megindításától erősen befolyásolta a háborús készülődés és a termelés átszervezése. A második világháború kitörése csak megerősítette a termelés háborús átállításának folyamatát. 1939. és 1941. között a Vagongyár ismét jelentős összegeket költött elsősorban a katonai gyártmányokat gyártó részlegeinek fejlesztésére. A beruházásokra fordított összeg az 1939-40. üzletévben az 1940—41. üzletévben 1 824 000 pengő, 3 290 000 pengő volt. Az 1940—41-es üzletévben is — amikor pedig lényegesen kevesebb a katonai rendelés — csak a hadirendelésekkel kapcsolt üzemeket fejlesztik.116 A háború kitörése az egész gyártókapacitás számára fokozott igénybevételt és a rohamos fejlesztési, bővítési folyamat megindítását jelentette. Az 1939— 1941-es üzemfejlesztések a háborús fejlesztés kiindulópontját jelentik. Az egyes üzemrészek fejlesztése 1939-1941 -ben117 1. Öntöde 1939-ben öntödei gépekre és öntödei transzformátorra mintegy 80 000 pengőt költöttek, 1940-ben öntvénytisztító berendezéseket vásároltak, hogy a termelt öntvények kikészítése a termelés folyamatát meg ne akassza. 2. Acélmű 1939-ben az acélmű berendezését korszerűsítették, 1940-ben az acélműhöz csatolták az újonnan létesített páncéllemezedző és nemesítőüzemet. Ezzel a Vagongyár a harckocsigyártásra rendezkedik be. A páncéllemezedző üzem létesítése 574 000 pengőbe került. A gépi berendezéseknél ügyeltek arra, hogy amennyiben páncéllemezek gyártása szükségtelenné válnék, rugógyártásra is felhasználhatók legyenek. 3. Prés-kovácsmű és sisaküzem Az üzemben addig működött 40—50 éves hidraulikus sajtókat új sajtókra cserélték ki. Az üzembe helyezett új sajtók bizonyos kombinációval gránátok gyártására is alkalmasak voltak. A beruházás értéke 41 500 P épület és 467 000 P gép. A berendezés napi 1500 db gránáttest préselésére volt alkalmas igen versenyképes árakon. 146
