Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)

Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945

a magyar export mintegy 50 százaléka megy a német piacra, így a német finánctőke gazdasági céljait a külkereskedel­men keresztül gazdasági nyomással is el tudja érni. A gazda­sági nyomáshoz egyre erősödő politikai nyomás is járul. Az országon belül előretörnek a németbarát körök, és a hit­leri Németország céljainak megfelelően befolyásolják a kor­mány kül- és belpolitikáját. A zsidótörvények felhasználá­sával a zsidó értelmiség és kispolgárság rovására álláso­kat juttattak a középrétegeknek, így szélesítve a németba­rát irányzat bázisát. A gazdasági élet szempontjából még sokkal fontosabb volt, hogy ugyancsak a zsidótörvények végrehajtása kapcsán visszaszorítva a zsidó nagytőke pozí­cióit, előtérbe kerülnek a németbarát politikát legerőseb­ben képviselő sváb tőkések és az államapparátus és a tisz­tikar vezető pozícióit elfoglaló középbirtokos, dzsentri réteg, a német orientáció legbiztosabb magyarországi bázisa. Az úgynevezett „őrségváltás” változást hozott a Vagongyár igazgatóságának összetételében is. 1939 végére Révész Béla, Heinrich Gábor és Szontágh Jenő halálával, vala­mint dr. Quirin Leó lemondásával a Vagongyár 15 tagú igazgatósága 11 főre csökkent.1,1:1 Az 1939—40-es üzletév­ben 14 főre, majd az 1940—41-es üzletévben 15 főre kiegé­szített igazgatóságban a tőkések emberei közül helyet kap dr. Rcssay Gyula, a RIMA volt jogtanácsosa, aki időközben a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű helyettes vezérigazga­tója lett, dr. Schmidt Sándor, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. helyettes vezérigazgatója és Schetzer Ágoston, a Vagon­gyárnak Révész Béla nyugalomba vonulása (1938) után ki­nevezett új vezérigazgatója. Az „őrségváltás” szellemében bekerült az igazgatóságba Hermann Miksa ny. kereskedelmi miniszter és Tarónyi Ferenc felsőházi tag, ny. főispán, majd 1944. máj. 15-re Uray István ny. kabinetirodai főnök, m. kir. titkos tanácsos és Fertsák Jenő ny. főispán; ekkor nincs már az igazgatósági tagok sorában Bíró Rudolf, a RIMA-t kezében tartó tőkéscsalád képviselője és dr. Stein Emil, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank végrehajtó bizottságá­nak tagja sem, aki korábban mentesítést kapott. 1941 ele­jéig a vállalat vezetősége: Schetzer Ágoston vezérigazgató, Mátray Lóránt ügyvezető igazgató és Barcza Arnold gyár­igazgató. Ekkor Barcza gyárigazgató nyugdíjba megy, és helyette 1941. július 1-től — mint gyárigazgatót — a vállalat­hoz helyezik Pattantyús Ábrahám Imrét, aki 1934-től a Ri­mamurány-Salgótarjáni Vasmű igazgatója volt. 145 Az üzemek fejlesztése a háború alatt A magyar fegyverkezés elsőrendű célja a trianoni békeszer­ződésben megállapított országterület revíziója volt. Az első bécsi döntés (1938. nov.) után a magyar—román viszony egé­szen a háború küszöbéig éleződött. Amikor a második bécsi döntés során Erdély egy részét Magyarországhoz csatolták (1940. aug.), a hadsereg további fejlesztése nem látszott szükségesnek. Ezekhez a Magyarországot elsősorban köz­vetlenül érintő eseményekhez járult, hogy a németeknek Lengyelországban, majd Nyugat-Európában elért gyors ka­tonai sikerei nyomán 1940 őszétől 1941 tavaszáig úgy lát­szott, hogy a világháború a vége felé közeledik, és hogy a hadiipari termelést végleg le lehet építeni.11" 1940 köze­pére a győri program keretében kiadott hadimegrendelé­seket már legyártották, és a kincstár csak vontatottan adott ki újabb rendeléseket. 1941. első felében a katonai beru­házások alacsonyabbak voltak, mint 1940-ben.111 A rende­lések csökkenése mellett a termelésre gátlólag hatott az egyre erősebben jelentkező nyersanyaghiány is. Az 1940— 41-es üzletévben a Vagongyár is elsősorban anyaghiánnyal és munkaerőhiánnyal küzdött.112 A vállalat forgalma az előző évit nem sokkal haladta meg: 35,9 millió pengőt tett ki. Nagyrészt kincstári és közületi megrendelések alapján szállítottak. A vállalat foglalkoztatottsága nagyjából zök­kenőmentes volt, mert a Vagongyárnál az állami megrende­lések visszaesését 1940. második felében ellensúlyozták az előző üzletévről áthozott, még le nem gyártott tételek. Az 1939—40-es üzletévről a Vagongyár és általános gépgyár számára az autógyár és karosszériaüzem számára a híd- és vasszerkezeti osztály számára a repülőgépgyár számára 7 200 000 P, 8 000 000 P, 4 800 000 P, 1 900 000 P értékű rendelés maradt fenn. 1940 végén és 1941 legelején a gyár egyes részlegeiben, elsősorban a repülőgépgyár­ban már érezhető volt a katonai megrendelések hiánya, olyannyira, hogy a motorüzemben foglalkoztatott munkások elbocsátására gondoltak.113 Az üzletév folyamán később más részlegeknél közéletek adtak fel jelentősebb megren­deléseket. így a vagongyártó részlegnél munkaalkalmat je­lentett a MÁV nagyobb arányú beruházási programja, azon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom