Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
nagyobb, visszautasította, mert ,,ez az állítás egyértelmű azzal, hogy az igazgatóság hamis mérleget terjesztett elő”.53 A bíróság az első fokú ítélet indoklásában, a felperesnek a veszteség nagyságára vonatkozó támadását azzal is viszszautasítja, hogy mivel a mérleg vonatkozó adatai számszerűség szempontjából nem voltak megtámadva, ,Labban a tekintetben, hogy a mérleg számadásai a valóságosnak meg nem felelnének, ilyképp a mérleg adatait számszerűleg irányadónak kellett tekinteni”. A bíróság tehát a per folyamán nem vizsgálta, hogy a mérleg adatai a valóságnak megfelelnek-e. Az 1936. november 30-án megtartott közgyűlés zárta le tulajdonképpen a Vagongyár nagy átszervezésének és egyben a RIMA által történt teljes birtokbavételének folyamatát. Az 1935-ös közgyűlésen csak az átszervezés és a különböző üzemek megvásárlásának tényét hozták a részvényesek tudomására, amit a közgyűlés tudomásul is vett. Erre Mátyás Jenő az 1936-os közgyűlésen az észrevételekre válaszolva utal is, és úgy állítja be, hogy az átszervezés miatt az 1935-36-os üzletév mérlegében jelentkező tételek tulajdonképpen már az előző évi közgyűlésen jóváhagyást nyertek.34 Valójában a Vagongyár anyagi biztonságát ebben az időpontban nem magának a vállalatnak, mint olyannak, üzleti eredményei adták meg, hanem az a tény, hogy a RIMA „győri üzemét” fejlődőképes vasfeldolgozó bázisnak tekintette, hogy a későbbiekben a járműgyártás terén is lehetőségeket látott, és hogy a jövőben várható gazdasági eredmények érdekében kész volt a Vagongyár anyagi támogatására. A Vagongyár a második világháború előtt Gyártmányok A világgazdasági válság hatására a harmincas évek elején politikai és gazdaságpolitikai téren is változások következtek be. Károlyi Gyula kormánya a válságon a finánctőke érdekeinek elsődleges szem előtt tartásával akart úrrá lenni, de képtelen volt a szociális feszültség levezetésére és az uralkodó osztályok egységének megteremtésére. 1932. október 1-én Gömbös Gyula alakított kormányt. Gömbös demagóg ígéretei mögött valódi célkitűzése a fasizmus totális kiépítése volt, és külpolitikáját az olasz és a német fasiz123 mussal kötötte össze. Nézete szerint a területi revízióra törekvő magyar külpolitika számára legkedvezőbb előfeltételeket az olasz-német külpolitikai orientáció jelentette. Ennek az irányzatnak gazdasági jelentőséget adott, hogy így új, jelentős mezőgazdasági felvevőpiacok nyíltak meg a magyar nagybirtok számára. A válságból való kilábaláshoz azonban elengedhetetlen volt az ipari túltermelés levezetése, és fokozott állami beavatkozással, katonai rendelésekkel, új piacok megszerzésével egy új ipari konjunktúra feltételeinek megteremtése. Az 1929-33-as gazdasági válság különösen erősen sújtotta a vas- és gépipart. 1935 után azonban a beruházások emelkedése már lendületet adott a termelési eszközöket gyártó iparágaknak. A foglalkoztatottság elsősorban azokban az iparágakban növekedett, amelyek közvetlenül hadi célokat szolgáltak. Noha a magyar fegyverkezést egyrészt az ország gazdasági helyzete, másrészt a trianoni békeszerződés tiltó rendelkezései akadályozták, már 1935 előtt — vontatottan ugyan, de — megindult a közvetlen hadianyagot gyártó üzemek — elsősorban a Weiss Manfred Művek — kapacitásának bővítése. A magyar nehézipar megszerzett ezenkívül néhány - elsősorban olasz — rendelést is. A finánctőkének ezt az akcióját az állam nagymértékben támogatta, hiszen így lehetőség nyílt a hadiipari kapacitás burkolt kiépítésére akkor, amikor magyar hadianyag-megrendelések még alig voltak. A Weiss Manfred Művek és a kormány közti tárgyalások egy, már 1928-ban kidolgozott program alapján indultak meg. A létrejött megállapodások értelmében a Weiss Manfred Művek berendezkedett a repülőgépgyártásra és egyéb, speciális katonai cikkek gyártására.55 A harmincas évek közepén néhány más, nagy nehézipari üzem is ráállt a közvetlen katonai cikkek termelésére. A katonai rendelések — bár az egyes érdekelt üzemek termelését fellendítették - a hadsereg igényeihez képest csekélyek voltak. Utaltunk már arra, hogy a Gömböskormány elgondolásaiban a Vagongyár is mint titkos háborús tartalék szerepelt. Ennek következménye nemcsak az állami támogatással létrejött RIMA-Vagongyár-fúzió, hanem a vagongyári teherautó- és autóbuszgyártás felfejlesztése is volt. 1931-ben Búd János tárca nélküli közgazdasági miniszter megbízásából Schimanek Emil műegyetemi tanár értékelő jelentést készített a Magyar Állami Gépgyárban és a győri Vagongyárban folyó teherautó-, és a mátyásföldi MÁG-gyárban folyó személyautó-gyártásról. A jelentés szerint a személyautó-gyártás támogatása sem műszakilag, sem
