Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
Az 1935-ös év folyamán végrehajtott átszervezések megvetették a gyár további fejlődésének alapját. Azonnali, kedvező gazdasági eredménnyel viszont nem jártak, mert a gyár hagyományos gyártási ágaiban - az általános gazdasági helyzetben mutatkozó javulás ellenére - még nem volt fellendülés. 1935-ben egyelőre még korlátozott mértékben, megindult ugyan a háború ipari előkészítése, a Vagongyár azonban elsősorban nem háborús fogyasztásra termelt. A közlekedési eszközöket gyártó üzemek legfőbb fogyasztója, a Magyar Államvasutak a válságot követő években az államháztartás deficitje miatt csak minimális beruházásokra gondolhatott. 1934 közepétől 1935 közepéig a Vagongyár a MÁV számára csak néhány gyümölcsszállító kocsit készített el, és ezenkívül magáncégek számára teljesített kisebb szállításokat. Az 1935—36-os üzletévben szintén kevés volt még a MÁV-rendelés, noha úgy a vasutak sínhálózata, mint a vasúti gördülőanyagpark is igen leromlott állapotban volt.45 A Vagongyár vezetői igyekeztek ugyan a nagy teljesítőképességű vagonüzem számára egyéb munkát biztosítani, de az üzem kapacitását így sem sikerült kihasználni. (A vagonosztály 1935-ben 9 darab, 1936-ban 29 darab vasúti kocsit szállított ki.) Az 1936-os kiszállításban szerepelt 10 db vasúti lóré az Állami Hadianyaggyár részére.46 A vasúti kocsikon kívül a vagonosztály még kevés teherautó-pótkocsit is készített. Ezekhez az összes acél- és szürkeöntvényeket, valamint a kovácsolt alkatrészeket szintén az üzem készítette el. Nem volt sokkal előnyösebb helyzetben az autógyártás sem. Az ipar háborús előkészítése szükségessé tette volna az autógyártás kapacitásának kibővítését, ami a pusztán polgári fogyasztásra szánt autógyártás kifejlesztésével is lehetséges lett volna. A gazdasági gyengeség, a belső fogyasztás alacsony szintje azonban nem tette lehetővé a teherautógyártás nagyobb arányú fejlesztését. Mindenesetre az 1935-36-os üzletév igazgatósági jelentése az autóüzlet bizonyos fokú fellendüléséről számol be. Az autóosztály forgalmának növelése nemcsak az újonnan gyártott járművek, hanem a korábbi években gyártott és addig el nem adott készletek eladásából származott. A szintén az autóosztályon gyártott mezőgazdasági traktorok eladására a Vagongyár 1934. április 24-én megállapodást kötött Elek Oszkárral. Ezt a megállapodást 1935. május 1-től kezdődő érvényességgel meghosszabbították és kiterjesztették a Szántógépkereskedelmi kft-re, mint Elek Oszkár megállapodáson 121 alapuló jogainak és kötelességeinek utódára. A megállapodás a traktorokon kívül a RÁBA traktorral szállítandó egyéb felszerelési cikkekre, mint Bosch-világítás, eke, tárcsás borona is vonatkozott. A megállapodás a győri gyárban a megállapodás időpontjában még készleten levő, öszszeszerelt, és a készleten levő alkatrészekből még összeszerelhető RÁBA mezőgazdasági traktorok elfogytáig volt érvényes.4' Itt világosan kitűnik, hogy a gyár kiszállításainak egy része régebben gyártott és elfekvő készletek kiárusításából származott. A híd- és vasszerkezeti osztály részt vett a Boráros téri Horthy-híd és a Margit-híd munkáiban, ezenkívül magánmegrendeléseken is dolgozott. Általában a vállalat egyéb osztályainak (híd- és daruépítő, keskeny vágányú vasúti osztály, vas- és acélöntöde, vasútiváltó-osztály) foglalkoztatottsága jobb volt az előző évinél, noha a foglalkoztatottság az igazgatóság véleménye szerint nem állt arányban a gazdasági helyzet javulásával. Azoknál az üzemágaknál viszont, amelyeknél a foglalkoztatottság kielégítőnek volt mondható, a jövedelmezőséget az áraknak az éles verseny következtében történt lemorzsolódása befolyásolta károsan. Ez elsősorban a vállalat új üzemágaira, a csavqr- és szerszámosztályra és a nemesacélüzemre volt érvényes. Végeredményben a Vagongyár az 1935-36-os üzletévet jelentékeny, 437 099 pengős veszteséggel zárta. Ehhez hozzáadva az előző üzletévről áthozott 295 517 pengő veszteséget, a gyár veszteségszámláján 732 616 pengő szerepelt. Az igazgatóság szerint annak, hogy a vállalat az 1935-36-os üzletévet az erősen megnövekedett forgalom ellenére veszteséggel zárta, két oka volt: egyrészt az erős verseny, másrészt az üzemek átszervezésével és kibővítésével járó rendkívüli költségek.48 Ebben az üzletévben jelentkezik ugyanis a fúzió ténye a vállalat mérlegében. A RIMA-fúzió keresztülvezetése a Vagongyár mérlegében 1934—35. üzletév 1935—36. üzletév P P gépek és berendezések adósok anyag- és árukészlet hitelezők 3 481 797 3 872 184 1 644 888 2 573 413 5 647 857 4 340 069 3 061 501 7 694 628
