Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
kon tettek ajánlatot. Előre megegyeztek a tagok által esetleg nyújtható árengedmények mérvében is.41 A vasszerkezeti kartell a belföldi piac felosztásán kívül az egyezménytől a résztvevő cégek exportképességének növekedését is remélte. A vasszerkezeti kartell tagjai és kvótái: 1. Magyar Wagon- és Gépgyár Rt., Győr (Az Oetl Antal vasöntöde és gépgyárral és a Gróf Csáky László Ajax Acélművek Rt.-vei együtt) 26,83 2. Ganz és Társa villamossági, gép-, waggon-és hajógyár rt. 19,59 3. Maqyar kir. állami vas-, acél- és qépqyárak (MÁVAG) 17,30 4. Márkus Lajos vasszerkezeti gyára 9,15 5. Haas és Somogyi speciális üveg- és vasszerkezetek gyára rt. 5,77 és még összesen hat, öt százaléknál kisebb részesedésű gyár. A kvótaelosztást az egyezménybe tartozó munkák pénzellenértéke alapján végezték. Az egyezménybe szegecselt és hegesztett kivitelű vasszerkezeti munkák tartoztak: ezek közül a legfontosabbak voltak: a magas- és mélyépítés körében felhasznált tartók és oszlopok, vasszerkezetű csarnokok és épületek, tetőszerkezetek, caissonok, kútkoszorúk és hasonló szerkezetek pneumatikus és egyéb alapozásokhoz és építményekhez, vasszerkezetű pódiumok, vasvázas falak és épületek, ipartelepek és egyéb épületek összekötő hidjai, darupályák, aknatornyok, szállítóberendezések, kazánállványok stb. . . . és egyéb más vasszerkezetek, melyekre vonatkozóan a hatóság statikai számítást kíván. Az egyezmény 1935. szeptember 1-i visszaható érvénnyel lépett hatályba, és 1938. december 31-ig tartott. Ajánlott levélben történő felszólítás híján az egyezmény automatikusan további két-két évvel hosszabbodott meg. A kartellegyezmények számának növekedése általában jellemző a harmincas évek gazdaságára. A monopóliumok a kartellszervezeteken keresztül érvényesítették befolyásukat a piacon. A kartellizált iparágak általában magas árszínvonalat tartottak fenn, és a megszilárduló kartellek azonnal az árak felemelésével jelentkeztek. A Vagongyár csaknem minden gyártmánya valamely kartellegyezmény védelme alatt állt. A már korábban megkötött vagon- és váltóegyezményen kívül a vasszerkezetek az itt ismertetett vasszerkezeti egyezmény, az acéláruk a nemesacél-egyezmény keretébe tartoztak. Az 1936—37-es üzletév igazgatósági jelentésében beszámolnak arról, hogy a vasszerkezeti egyezmény működését egyes állami munkálatoknál a Magyar Radiátorgyár zavarta, viszont a nemesacél-egyezmény képes volt az árszínvonalat többé-kevésbé tartani. Ennek az üzletévnek folyamán alakult meg a csavarkartell, amelyben a Vagongyár kvótája 29,49 százalék volt. A kartell megalakulásától a Vagongyár az eladási árak javulását várta.42 A magas kartellárak a monopolistáknak hatalmas profitot biztosítottak. A csavar ára például így alakult ki: 1 q csavarhoz szükséges hengerelt anyag ára 30 pengő felár, adó és egyebek 11,25 P, munkabér 6 P. Ez összesen 47,25 P, viszont a kartell 1 mázsa csavar árát 80 P-ben állapította meg.43 Noha a sisakgyárnak az 1936—37-es üzletévben nem volt megrendelése, a vállalat mégis megállapodást kötött a MÁVAG-gal, és a jövőben várható rendelések 50—50 százalékos felosztásában egyeztek meg,44 Egy 1941-ből származó összeállítás szerint a Vagongyár az 1939—41-es üzletévben a következő kartellegyezményekben vett részt: Egyezmény a Vagongyár részesedése % Vagonegyezmény (Ganz és Tsa 72%) 28 Szállítóberendezések esetenkénti felosztás Ta rtányegyezmény 14,28 Vasszerkezeti egyezmény 26,83 Csavaregyezmény 29,49 Facsavaregyezmény 15 Acéláregyezmény a belföldi és német acélgyárakkal Kisvasúti egyezmény (kerekekre és kerékpárokra) egyharmad rész Bánya sín egyezmény 26,5 é 120
