Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Negyedik fejezet. A háborút megelőző időszak és a második világháború évei. 1930-1945
4. Csavar- és Szerszámgyá A csavarok, szeráruk, valamint szerszámok sajtolt, nyers alkotóit a prés- és kovácsmű állította elő. A csavargyár fő gyártmányai: különböző méretű anyáscsavarok, szegecsek, alátétek, sasszegek, facsavarok, ajtó- és ablak-diópántok voltak. A csavarüzem gyártmányait elsősorban a kereskedelmi forgalomban helyezték el. 5. Általános Gépgyár A nyers öntvényekből kovácsolt vagy préselt nyers idomdarabokból és egyéb nyersanyagokból készre megmunkált géprészeket, készülékeket és kész gépeket készített úgy idegenek részére, mint saját szükségletre. 6. Vagongyár A vagongyártó részleghez tekintélyes szerkesztőiroda tartozott, ahol az állandóan korszerűsödő vagonkonstrukciókat kifejlesztették. Maga a vagongyártás elsősorban szerelési munka volt, mert az üzemek az alkatrészeket összeszerelésre kész állapotban szállították. 7. Karosszériaüzem Az autógyár keretén belül korábban is folyt már karosszériagyártás. A RIMA külön karosszériaüzemet szervezett, ahol főleg acélvázas, hegesztett felépítményeket gyártottak, a saját üzem és esetenként idegenek részére. A külső megrendelésre készült karosszériák vagy a megrendelő tervei szerint készültek, vagy a Vagongyárban készített tervek szerint. 8. A utógyár A megmunkálóműhelyben speciális megmunkálógépeken a többi üzemben előkészített nyersanyagokat kész autóalkatrészekké dolgozták fel. Az autószereidében a kész autóalkatrészeket gépcsoportokká, aggregátokká szerelték össze. A gépcsoportok kész járművé történő összeszerelését szintén ez az osztály végezte. 115 9. Híd- és vasszerkezeti berendezések gyára, daru- és szállítóberendezések gyára, váltógyár és kisvasúti osztály Ezek a műhelyek végezték az üzemben a durvább megmunkálási műveleteket. A részleghez nagy szerkesztési iroda is tartozott, jól képzett szakemberekkel. A Vagongyár régi és új szervezete között az első lényeges különbség a melegüzemek kapacitásának bővítése, gyártmányskálájuk kiszélesítése, amivel külön foglalkozunk. A kizárólag kereskedelmi áru gyártására berendezett Csavarás Szerszámgyárat a préskovácsmű látta el nyersanyaggal, így biztosítani tudták ennek a részlegnek egyenletes leterhelését abban az esetben is, ha az autó-, illetve vagonépítéshez szükséges idomdarabokból kisebb mennyiségre volt szükség. A Csavar- és Szerszámgyárat a vagonlakatos- és a vagongépműhelyből kiszakított területen helyezték el. Az áthelyezéseknél a győri gyár meglevő gépi berendezését felmérték, és amennyiben lehetséges volt, a győri termelőberendezéseket — a szükséges karbantartás és felújítás elvégzése után — az új gyártóberendezésekkel egységbe foglalták. Igyekeztek a racionális gyártás szempontjait érvényesíteni, noha ez sokszor nehézségekbe ütközött, hiszen a meglevő épületek adottságaihoz kellett alkalmazkodni, így a csavargyártás „meleg” része a kovácsműhelybe került, mert itt voltak a szükséges olaj- és gázkemencék. A hideg technológiával készülő csavarokat (mángorlás, csavarvágás) a volt lakatosműhelyben készítették. Ennek következtében előfordult, hogy a gépeket nem tudták a legcélszerűbben elhelyezni, és az egyes, egymás után következő megmunkálási műveleteket végző gépek távoleső épületekben voltak. A gyártás így nehezen volt áttekinthető, a műhelyben sok felesleges anyagszállításra volt szükség: ez rontotta a gépek kihasználási fokát. A félkész áru is indokolatlanul sok volt. Az üzem csúcsteljesítményét az 1942-43-as üzletévben érte el, évi 4800 tonna készáru termelésével. A legjobb kihozatala 1938—39-ben volt, amikor évi átlagban munkaóránként 4,3 kg készárut termelt.29 Az úgynevezett „Edénygyár” katonai sisakokat gyártott. Eredetileg „Ajax”-profil volt, és a fúzió idején került Győrbe. A gyártmánnyal együtt került Győrbe a „Hadianyaggyár” 59 628 darab felszerelt rohamsisak rendelése. A rendelés értéke 909 327 pengő, a szállítás határideje 1936. március 1. volt.30 Az edénygyárat a régi kisvasúti műhelycsarnokokban helyezték el. Az üzemek mű
