Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története 1. 1896-1945 (Győr, 1972)
Harmadik fejezet. A Vagongyár a húszas években. 1920-1929
harcosabb rétegének, a vas- és gépipari munkásságnak harci lendületét a munkanélküliség réme fékezte, így vált lehetővé, hogy az uralkodó osztály az elbocsátásoktól a bérek csökkentéséig, a munkaidő meghosszabbításáig és a korábban érvényben volt szociális intézkedések eltörléséig szinte minden téren támadást indítson a munkásosztály életlehetőségei ellen. 1918 és 1919 folyamán a rohamosan csökkenő termeléssel párhuzamosan csökken a vagongyári munkáslétszám is. Elhelyezkedési lehetőség Győrött pedig nem volt, hiszen a munka nélküli vagongyáriak tömegéhez a munka nélkül maradt ágyúgyáriak tömegét is hozzá kell számítani91. A város erőteljesen fejlődő textiliparában a gépipari szakmunkások közül aránylag kevesen tudtak csak elhelyezkedni. A népszámlálások adatai is tükrözik az ipari fejlődés és a lakosság számának alakulása közti összefüggéseket92. Az ipari fejlődés visszaesésével 1920. és 1930. között megtorpant Győr fejlődése. A kenyér nélkül maradt munkásság egy része elköltözött, sokan pedig kitelepedtek a környező falvakba, hogy a városhoz közel, de jóval olcsóbb életkörülmények között várják be a viszonyok jobbra fordulását. Ebben az évtizedben Bácsán kb. 400-an, Csanakon 150-en telepedtek le. Ezt a folyamatot tükrözik a környező falvak népességi adatai 1920. és 1930. között: A Győr környéki falvak népességi adatainak összehasonlítása Község Lakossá 1920 g 1930 Szaporodás Bácsa 1 452 2 072 620 Börcs 723 918 195 Csanakfalu 443 637 194 Győrszentiván 4 959 5 426 884 Kisbarátfalu 432 553 121 Ménfő 1 118 1 376 258 Nagybarátfalu 723 827 104 Nagyécsfalu 463 666 203 Nyúlfalu 1 397 1 656 259 öttevény • 1 707 2019 312 összesen 13 417 16 150 273393 Míg tehát a húszas években Győr lakossága 1,7%-kal nőtt, addig a környező falvak lakosságának átlagos növekedése 24,1 %, de egyes kiugró esetekben előfordul a 40% feletti növekedés is. Ezek a falvak közel voltak Győrhöz, vasút és jó országút kötötte őket össze a várossal. így érthető, hogy sok munkás itt várta ki az idők jobbra fordulását. Az ellenforradalom győzelme után a tőkések egységesen léptek fel bérügyekben. A gyárak bérpolitikáját a Gyáriparosok Országos Szövetsége irányította. Győrött, mint más helyen leírtuk, a gyárak szintén egységesen léptek fel. Az 1919. augusztus 23-i bérfizetésnél a Tanácsköztársaság ideje előtti, illetve a kollektív szerződések megkötése előtti bérek alapján fizettek. Béremelésért pedig a munkások hiába fordultak a vállalat vezetőihez. Hoffmann Adolf vagongyári műszaki igazgató a béremelést kérő munkásküldöttség előtt kijelentette, hogy a munkásoknak nem lehet rossz az anyagi helyzetük, „hiszen cigarettára is telik nekik”.91 Politikai téren pedig folytak a „rendcsinálások”, a „tisztogatások”. Győrött karhatalmi zászlóalj alakult, amely a város és a megye területén augusztus 7-én kezdte meg működését. 1920. február 10-ig 232 személyt internáltak90. Az internáltak közt nagyon sok volt a győri vasas. Az ellenrendszabályok nem álltak meg az internálásnál. A Győrött lefolytatott sok kommunistaperben hozott ítélet esetenként néhány hét vagy több hónapi fogház, nemegyszer több évi börtönbüntetés. Halálos ítéletre is van példa.96 A munkásszervezeteket, a szakszervezeteket is átfésülték. A szociáldemokrata famunkások szakszervezetéből hét egyént tartóztattak le állítólagos kommunista beállítottságuk miatt.97 Ugyanilyen alapon nyolc vagongyári munkást is letartóztattak. Ezek közül kettő 1920. szeptember 16-án még mindig fogságban volt. Ebben a szinte kilátástalan helyzetben talán éppen a nagy elnyomás késztetett ellenállásra a kizsákmányolással szemben. A munkásszolidaritás szép példája az alábbi eset: 1920 tavaszán a MÁV felszólította a Vagongyárat, hogy szállítsa le a még a háború ideje alatt megrendelt harmadosztályú vasúti kocsikat. A megadott határidőre a gyár a rendelést csak túlóráztatással tudta volna elkészíteni. Ezért felszólították a belső berendezést készítő 23 asztalost, hogy megfelelő bérkülönbözet ellenében napi nyolc óra helyett napi 10 órát dolgozzanak. A munkások nem voltak hajlandók a gyárvezetőség kívánságát teljesíteni, mert még sok volt a munkanélküli, és amíg munkanélküli van, addig becsületes munkás nem túlórázik. A gyár vezetősége a kérést meg98
