Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
III. fejezet. A vízvezeték
A VÍZVEZETÉK nak az északi szárában egy, esetleg több víztolattyú foglal helyet, a melyek arra valók, hogy csőtörés esetén megakadályozzák a hirtelen felszabaduló víznek nagy erővel való sebes áramlását, a mi az egész szivornyára veszedelmet hozhatna. Ha a szivornya csöveinek valamelyike bajba jut, akkor a szivornyában levő víz gyorsabb mozgásba jő és ezt a veszedelmet jelentő sebességváltozást használják fel a víztömegnek a tolattyúnál történő lassú elzárására. Hirtelen elzárást nem lehet alkalmazni, mert a sebesen tovaáramló víz, a mint útjában pillanatnyi gyorsasággal feltartóztatják, a benne rejlő hatalmas eleven erővel neki csap az akadálynak és oda feszül a falakhoz, úgy hogy könnyen végzetes balesetet idézhetünk elő a gyors elzárás okozta «vízütéssel». A szivornya másik felkapaszkodó szárán nem okozhat nagy veszedelmet a vízütés. Hiszen itt a víz, a mikor a szivornya legalján léket kaptunk, nem akarja folytatni a maga megkezdett útját, hanem a súlyánál fogva épen ellenkezőleg, megáll, majd pedig visszafolyik a szivornya aljára. Ennek a megakadályozása végett a szivornyák déli, lejtőnek kapaszkodó szárain úgynevezett visszacsapó szelepeket alkalmaznak, a melyek szabad utat engednek a rendes vízfolyásnak, de azonnal bezárulnak, a mint a víz iránya megfordul és nem Thirlmertől Manchester felé, hanem ezen a vonalon visszafelé akarna megindulni. A mikor tehát a szivornya alján baj történik, a felső szárból jövő víztömeget a tolattyúkkal állítjuk meg, az alsó, lejtősen felfelé menő szivornyavégben pedig a visszacsapó szelepek segé-62