Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

III. fejezet. A vízvezeték

MANCHESTER VÍZMÜVE

lyével akadályozzuk meg a víz lefolyását, a mely szelepek csak akkor nyílnak meg ismét, a mikor a hiba elmúltával a szivornyát újra megtöltik és a víz a felső száron át megkezdi rendes útját.

A szivornya megtöltése nem olyan könnyű dolog, a minőnek első szempillantásra látszik. Ha hirtelen eresztjük be a vizet, akkor bezáijuk, majd pedig összeszorítjuk a csővezetékben levő levegőt, a mely egy darabig ellenáll, de aztán hirtelen utat talál a déli szivornyarész felé, a mi által gyors nyomáscsökkenés áll elő és a víz ennek folytán veszedelmes gyorsasággal rohan az üres csövekbe. Ezt el kell kerülni, a mire egy igen elmés automatikus töltőkészülék szolgál, a mely a szivornya felső kamaráiban nyer elhelyezést.

De nemcsak a különböző biztonsági berendezések helyes működésére, de maguknak a csöveknek a jó minőségére is kiváló gondot fordítanak. Az öntődében, a hol a csövek készülnek, függélyesen öntik őket, hogy az anyag egyenletesen, egyforma falvastagsággal helyezkedjék el egész keresztmetszetében. Azután belső nyomással kipróbálják, vájjon elég szilárdan ellentáll-e majd azoknak a nagy igénybevételeknek, a melyekre a gyakorlatban kilátás nyílik. Négyszögczentiméterenkint 25 kg nyomással szorul a cső falához a besajtolt olaj és ha ezt a nyomást baj nélkül állja, alkalmasnak találják arra, hogy a vízműnél felhasználtassék. Előbb azonban még lemérlegelik a gyárban és feljegyzik elkészültének napját, számát, a cső átmérőjét, hosszát és vastagságát és

63