Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

III. fejezet. A vízvezeték

A VÍZVEZETÉK részen egy 4 méter széles és 3 méter magas alagút­­szerű nyílás vezet keresztül, a melyen átöinlik a fölös víz. De nem az egész nyíláson, mert ezt az alagutat egy keresztfái zárja el és ezen két-két darab körül­belül i méter és egy darab félméter átmérőjű cső vezet keresztül, a melyeknek tolattyúi kézi erővel vagy hydraulikusan zárhatók és nyithatók. A töltést oly mélységig vitték, a míg sziklás talajt értek. Ilyenképen 15 és XU méter mélységre kellett leásni és mivel a fal magassága ugyanekkora a tó feneke fölött, a teljes magasság 30 méternyire rúg. A víztúlfolyás szintjének emelésével avagy sülyesz­­tésével az adott határok között megnövelhetjük, illetve csökkenthetjük azt a vízmennyiséget, amely Manches­ter városának ellátására szükséges. A vízműnek legérdekesebb része az a viziút, a melyen a Helwellin-hegység magas orma alól meg­induló kristálytiszta vizet elviszik Manchester közvet­len közelébe. A régi rómaiak, a kik a vasból készült csöveket még nem ismerték, rengeteg munka árán alkották meg boltíves falazott vízvezetékeiket, a melyek ke­resztül vezettek hegyen-völgyön, mindenütt meg­tartva a kellő esést és olykor áthidalva az útbaeső szakadékokat és völgyeket. A modern mérnökök jobban értékesítik a természettudomány tanításait és lerakják csöveiket a földbe ott is, a hol magasról a mélybe, innen pedig ismét magaslatra kell vinniök a vizet. Szivornya segélyével leviszik a vizet a völgy egyik oldalán és fölsegítik a túlsón, a hol elérve a 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom