Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

II. fejezet. A Nílus megfékezése

A NÍLUS MEGFEKEZESE

tottak és onnan dobták őket a megjelölt helyen a folyó áljába. De a víznek olyan erős volt a sodra, hogy elkapta és elhengergette a súlyos köveket. Segíteni igyekeztek e bajon és azt vélték, hogyha vasszálakból alkotott nagy hálókba több kőtömböt helyeznek el és ezeket ilyképen összekötve egyszerre sülyesztik alá, akkor a helyükön maradnak majd a kőtömegek. Ámde ismét csalódtak. Még ennél is, nagyobb méretekre, súlyosabb tömegekre volt szükség. A vasúti sínszálakat elvitték egészen a folyó partjáig és ezeken lökték a vízbe, a kerekeken futó alvázra rakott hatalmasnál-hatalmasabb, egymáshoz kötözött kőtömegeket. Ezek a tömbök, a melyeknek kocsinkénti súlya meghaladta olykor az 50 tonnát is csak alapul szolgáltak és ezeknek a tetején már kisebb, könnyebb kövek is megállták a helyüket. A türelmes munkának végre megtermett a gyümölcse és az ideiglenes gát lassan-lassan kiemelkedett a vízből. Ekkor a gát fölött czementet és homokot szórtak a vízbe, hogy a köveket összekössék és a hézagokat kitöltsék. Az ideiglenes gátnak felül 7 méter, alul pedig több mint 15 méter volt a szélessége.

A Nílus erejének a nyoma alaposan meglátszott e gáton. A mikor a víz apadtával kiemelkedett a folyó medréből, a köveket csiszolt márvány simaságára mosta a víz, az aczélsíneket pedig úgy összehajtogatta, hogy alig lehetett rájuk ismerni.

Alig hogy a Nílus vize valamelyest leapadt, a csatorna felső végében megkezdették a homokos zsákok alásülyesztését és rövidesen el is készültek a má-42