Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

II. fejezet. A Nílus megfékezése

A GÁTÉPÍTÉS kivitele

sodik, könnyebb munkájú ideiglenes gáttal, melynek a szélessége felül 5 méter, alul pedig 17 méter körül volt. Szenesére az 1899. évi áradás nem volt túl magas és így a fentebb említett csatornák gátmunkáit befejezve, 1900 február haváig még a középső csatornán is gátat emeltek.

Most a szivattyúzásra került a sor. A 30 cm. vízsugárral dolgozó szivattyiík egész sorát állították munkába és a mérnökök aggódva figyelték, hogy a folyam vizének kiszivattyúzása halad-e, vagy sem. Előre egyik sem merte volna megjósolni, hogy a gátfalak szilárdan állják majd a rájuk nehezedő oldalnyomást, de a szerencse kedvezett és a szivattyúk munkája hihetetlen gyorsasággal végzett a vízzel. A Bab-el-kebir egy nap alatt kiürült és a többi csatorna, beleszámítva a középcsatornát is, rövidesen szintén járhatók voltak. Márczius havában a vállalkozók már azon dolgoztak, hogy a folyó kiszárított medrét felássák. Az ásatást addig folytatták, a míg sziklára nem akadtak. Ezzel igen sok baj volt. Három csatornában nagyon mélyre kellett lehatolni, míg szilárd talajra akadtak és különösen a Bab-el-kebir okozott sok, előre nem látott munkát, mert itt a tervezett mélységnél 12 méterrel alább kellett menni, a mi által — betartva a gátfal előírt lejtését — az alap szélessége 22 méter helyett körülbelül 31 méterre növekedett meg.

Ez a váratlan nehézség elodázta ugyan a munka rendes haladását, de egyszersmind arra bírta a vállalkozókat, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel pótolják a

43