Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)

I. fejezet. A Niagara hasznosítása

A TURBINÁK

ban fejlesztett vízgőz feszítő ereje pótolja. Ezek a gőzturbinák ma már ép úgy meghajtják a hadihajók hatalmas csavarjait, mint a hogy békés útjaikon elvezérlik a kereskedelmi hajót és hajtóerejét képezik a dynamóknak, a szellőzőknek és más gépek egész sorának.

A Niagara turbinái mintegy 2 m. átmérővel készültek és függőleges tengely körül végzik forgó mozgásukat. Különösen figyelemreméltó a szerkezetük, a mely két részre, szinte két emeletre osztja a turbinát és a vízerő tökéletes kihasználásával lehetővé teszi, hogy a kerék forgásával együtt a kerék tengelye meghajtsa a generátor forgó részeit.

De mielőtt a villamos generátorról beszélünk, álljunk csak meg egy perezre. Hiszen nem oldottuk még meg a második feladatot, azt ugyanis, hogy a turbinákban létesített erőt miként viszszíik a fölszínre. Erre a turbina tengelye szolgál, a mely 1 m. átmérőjű aczélcsövekből készül, a melyek helyenkint 73 m. átmérőjű tömör tengelyekké szűkülnek és e helyeken csapágyakban forognak, hogy ilyképen elég biztos támaszt nyerjenek.

De vájjon mit fogunk a tengely felső végén elhelyezni? Erre a kérdésre nehéz a válasz és bizony nehezen igazodtak el benne azok is, a kik arra voltak hivatva, hogy a Niagara erőművét megalkossák. Abban az időben, 1890 táján, az erőátvitelnek négyféle módját vehették különösképen figyelembe.

Voltak, a kik rámutattak azokra a jó eredményekre, a melyeket részben a schaffhauseni, részben más víz-13