Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
I. fejezet. A Niagara hasznosítása
A NIAGARA HASZNOSÍTÁSA műveknél manilla- és kenderkötél-hajtással értek el; mások a genuai példára utaltak, a hol a turbinák körülforgásával vizet sajtoltak messze elágazó csővezetékekbe, és a nyomás alatt érkező vizet a szükséglet szerint különböző helyeken, gépekben értékesítették. Ismét mások Páris példájára hivatkoztak, a hol a sűrített levegő rendszerének felhasználása termékeny talajra talált, amely rendszernek jó talaja volt Amerikában is, hiszen itt élt a sűrített levegő felhasználásának egyik leggeniálisabb bajnoka, a vasutak légfékjének feltalálója, George Westinghouse. De a legbiztatóbb eredményekkel mégis a negyedik megoldási mód, a villamos erőelosztás kecsegtetett, a mely módszer kiválóságának akkoriban élénk példáját szolgáltatták Domeneben, a Dauphiny-Alpokban, a hol egy papírgyár részére mintegy négy mértföldnyi távolból viszik át az erőt olyképen, hogy a gépház, mely a hajtó erőt szolgáltatja, a hegyekben van és évenkint három hónapon át teljesen hozzáférhetetlen. Hó és fagy, vihar és tűrhetetlen hideg daczára a villamosság vékony vezető drótjai megteszik kötelességüket és a papírgyár tulajdonosának semmi oka a panaszra. A Niagaránál is a villamos erőátvitel győzött. És mivel ez a telep eddig nem létező méretekben volt építendő, természetes, hogy a dynamók is példátlan mennyiségű villamos erő termelésére készültek. Ezek a dynamók azonban egy lényeges pontban különböznek az általán használtaktól. A Niagara dynamóinál a helytálló és forgó részek felcserélődnek. Rendesen 14
