Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
IV. fejezet. A Forth-folyam hídja
A FORTH-FOLYAM HÍDJA kinyújtott karokat, könnyen ellenállnak az alátámasztott karok. A mi két emberünk tehát, a mikor kinyújtott kézzel ott ül a székén, két vasszerkezettel terhelt, kiegyensúlyozott pillértornyot képvisel, a mely ha az egyik karját jobban terheljük, egyik oldalra, ha a másikat, másik oldalra billen át. Tegyük már most föl, hogy egyik ember a másiktól olyan távolságra ül, hogy egymásfelé nyúló két karjuk vége között félméternyi ür van. Ezt át akarjuk hidalni és e végből egy megfelelő hosszúságú deszkát fektetünk összekötésképen a két karjuk végére. Ha már most erre a deszkára ráültetnénk egy harmadikat, akkor az történnék, hogy a mi két emberünk elvesztené az egyensúlyát és befelé, illetve egymásfelé esne. Mit tegyünk hát, hogy ezt megakadályozzuk? Meg kell terhelnünk a kívül kinyújtott karjaikat is, például olyképen, hogy súlyokat teszünk a padlóra és e súlyokhoz kötelekkel erősítjük a kívül fekvő karvégeket. Most már elbírják majd a mi ülő embereink a két karjuk közt fekvő deszkán súlyosodó terhet a nélkül, hogy elvesztenék az egyensúlyukat. Térjünk vissza ezekután a Forth-folyam hídjához. A Forth északi partján, Queensferrynek ugyancsak északi végén egy közel háromszögletes földkiugrás nyúlik be délfelé a vízbe, a melynek nem kevesebb mint egy és negyed angol mértföld a hossza. E nyúlvány végétől pontosan egyharmad mértföldnyire fekszik, benn a víz közepén Inchgarvie szigete, a melyen
