Archibald, Williams: A modern technika nagy alkotásai - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1912)
IV. fejezet. A Forth-folyam hídja
A FORTH-FOLYAM HÍDJA egy ősi kastély áll. A sziget és az északi part között folyik el a Forth főága, a melynek 70 méter a mélysége és a melyet inkább használnak hajózásra, mint a déli ágat, a mely a sziget és a folyam déli partja között folyik ugyanolyan szélességben és mélységben, de a mely a déli partnál még közel 700 méternyi sekély vízzel nyúlik be a szárazföldre. Ismerve most a helyi viszonyokat, megértjük, hogy a mély vízbe nem egykönnyen rakhattak pilléreket és így sűrűn támasztott hidat nem építhettek a folyam fölé. Három magas aczéltornyot emeltek, tehát a melyeknek mindegyike négy-négy erős pilléren nyugodott. A tornyok egyikét a fentebb említett háromszögletű nyúlványra, másikát a szigetre, a harmadikat pedig a déli part sekély vizébe helyezték. A tornyok magassága több 100 méternél és e magas pontok mindegyikéről két kar, összesen tehát hat nyúlik alá, egyenként kétszáz méternél nagyobb hosszúságban. A két szélső toronynak az északi és déli part felé mutató karjait két viaduktba vezetik és ott erősítik meg, közel 50 méter magasan a legnagyobb vízállás fölött, míg a többi négy egymás felé irányított karok között tátongó 106 méteres űrt rácsos tartókból készült két híd köti össze, a melyek mindegyike a karok két-két végére támaszkodik. A híd ily képen két óriási, 520 méteres ívvel bír (a lánczhíd nyílása 202 méter) a szomszédos tornyok között, a mely távolságnak óriási voltát jobban átértjük, ha felteszszük, hogy Budapesten a nyugoti pályaudvaron helyeztük el az első tornyot és a Deák-téren 92
