Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)
II. A kreativitás
Pedagógiai szempontból vizsgálva a kérdést nyilvánvaló, hogy a mai iskola egyik kiemelt feladata a gyermekek alkotó gondolkodásra nevelése. Ennek természetes talaja a tanulók kíváncsiságának, kritikai érzékének kiaknázása, megfelelő élményanyaggai való feltöltése. A gyermek alkotóképességeinek, megismerési vágyának kibontakoztatásában sokat tehet a család is. A kiváló amerikai fizikus, R.P.Feynman visszaemlékezései alapján ismerjük, hogyan fejlesztette benne édesapja a megismerési kíváncsiságot, a tudásszomjat és mindazokat a tulajdonságokat, amelyek az alkotó ember sajátjai. Feynman apja nem volt tudós, de rajongott a tudományért, a tudományos felfedezésekért. Az volt a vágya, hogy gyermekéből tudós váljék. Amikor a fia még egészen kicsi volt, megtanította öt úgy játszani kis színes lapocskákkal, hogy közben megértse a különböző matematikai képleteket. Mesélt neki sok érdekességet a világról és tudományos felfedezésekről. Megtanította például arra, hogy miként tudja igazán figyelemmel kisérni a madarakat, miközben nem a madárnevek megjegyzésén volt a hangsúly, hanem azt kellett megfigyelnie, milyen a tollúk, hogyan repülnek, énekelnek, mivel táplálkoznak. Megmagyarázta, hogyan fejlődik ki egy fa, hogyan él, miként pusztul el. A játék különböző mozzanatait használta fel arra, hogy rávezesse fiát a különböző törvényszerűségek megértésére. így például a játékkocsiban elhelyezett golyók megfigyelése során megértette a gyermekével a tehetetlenség fizikai törvényét. Itt sem a törvény ismeretén volt a hangsúly, hanem a dolgok megfigyelésével párosuló apró felfedezéseken. Mindezek olyan élményekkel párosultak, hogy kitörölhetetlen nyomot hagytak a játszva felfedező, játszva tanuló gyerekben. A kreativitás fejlesztése érdekében tehát szülői segítségre és olyan demokratikus szellemű iskolákra van szükség, 57
