Remsei Nándor: Iparjogvédelmi ismeretek 10 - Innovatika (1986)

III. A termék (-technológia) innovációk

is megvalósítható volt /állami szubvenció, árpolitika, túl­óráztatás stb. eszközeivel/. Az uj gyártmányok és technoló­giák bevezetésének kockázatát csak kevés vállalat vette ma­gára. A makrokörnyezetből származó társadalmi problémák te­hát abban foglalhatók össze, hogy irányítási és érdekeltsé­gi korlátok nem ösztönözték dinamikusabb fejlesztésre a vál­lalatokat. Az irányi tó szféra szervezeti és intézményi rend­szere különösen elmaradt a követelményektől. Az északnyugat­­dunántuli régióban végzett vizsgálat például éppen azt bi­zonyította be, hogy az ágazati tárcák szerinti irányítás fel­­parcellázottsága miatt nem képes hatékonyan megoldani olyan tárcaközi fejlesztési feladatokat, mint például a régió ás­vány vagyon-gazdálkodása . Ugyanez a tagoltság akadályozza az egységes információs rendszerek létrehozását is, ami oda ve­zet, hogy a termelésfejlesztési feladatok mögött nem áll ki­elégítő információs bázis. A szervezeti szinten is számos veszteségforrás mutat­ható ki. A már emlitett 21 K+F téma esetében például mint­egy 1200 olyan csomópont volt, amelyek fontos fordulatokat, eseményeket jelentettek az ötlettől a megvalósulásig veze­tő folyamatban. A kudarctényezők 41 százaléka szervezeti ter­mészetű volt: elkésett vagy hibás döntések fékezték vagy akadályozták a sikert. A résztvevők 75%-a nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem volt lehetőség alternativ fejlesztésre. Az iparvállalatok belső szervezési problémái állandó koo­perációs zavarokhoz vezettek. A kevésbé fejlesztésigényes iparágakban például kétszer annyi konfliktus volt találha­tó, mint a dinamikusabb ágazatokban. A vállalatok általá­ban túlzottan hierarchikus felépitettségüek, ami nem ked­vez az uj megoldások kezdeményezésének és kivitelezésének. Ezt igazolják az olyan adatok,amelyek szerint a szervezet tagjainak 33 %-a elégedetlen hivatali karrierjével és csak 10 % érez szakmai kielégülést. 107

Next

/
Oldalképek
Tartalom