Virág Ferenc et al.: Iparjogvédelmi ismeretek 6 - Az iparjogvédelem gazdaságtana (1984)
III. A találmányi és újítási tevékenység gazdasági mechanizmusa
tendencia mértéke és egyöntetűsége arra a következtetésre vezet, hogy a találmányi tevékenység abszolút mutatóiban tapasztalt stagnálás illetve elmaradás a táguló, növekvő lehetőségek, a potenciál állandó gyarapodása mellett megy végbe. Az ujitó tevékenység hatékonyságvizsgálata szintén "elmaradt haszon" jegyében működő mozgalmat mutat. Tömegbázisának folyamatos növekedése, a képzettségi struktúra rohamos fejlődése, átalakulása ellenére e változások nyomai nem fedezhetők fel az ujitási aktivitás változásában, A bemutatott jelentős visszaesés több társadalmi-szemléleti tényező mellett nagyszámú közgazdasági problémán is alapul:- A gazdálkodás szervezeti, vállalati szerkezete rendkívül koncentrált volt, A belső piacot a monopolhelyzetben lévő nagyvállalatok uralták. Minthogy belföldi viszonylatban nemigen alakult ki gazdasági verseny, a vállalatok a belső licencforgalómban csak nagyon kevéssé voltak érdekelve;- Az árak, lényegét tekintve ráforditás-arányosak voltak; a költségmegtakarítást eredményező ujitások és találmányok általában csökkentették a vállalati érdekeltség legfontosabb mutatóit: az árbevételt és a bruttó nyereséget. Ha pedig az alkotómunka eredménye uj használati érték létrehozása, illetve a korábbi termékek javitása, korszerűsítése volt, úgy abból többlet árbevételt csak az árhatóság külön engedélyével lehetett elérni,- A jövedelemszabályozásban, különösen az 1973» évi olajválságot követő időszakban, a támogatások, kedvezmények, valamint az egyes esetekben alkalmazott elvonások tömege eltorzította a vállalatok tényleges jövedelmi helyzetét, A korrekciók végülis a jövedelmek kiegyenlítődését eredményezték. Ez a jövedelem-nivellálódás a magasabb szellemi tartalmú termékeken alapuló többletjövedelmeket is "kiegyenlítették";- A bérszabályozásban a bázisszemlélet volt az uralkodó: a találmányok, ujitások hasznosítása növelte a következő évek bérfejlesztési lehetőségeinek a kockázatát. Ha ugyanis kiugró volt a jövedelem, a bérszabályozásban már a következő évre vonatkozóan ez a jövedelemszint volt a bázis, A hasznosítás sikertelensége pedig közvetlenül vezethetett a következő évi bérfejlesztéssel kapcsolatos nehézségekhez;- A találmányi, ujitási tevékenység egyik fontos pénzügyi forrását jelentő műszaki fejlesztési alap szabályozása előnyben részesítette az anyag- és főként az importanyagigényes megoldásokat, minthogy képzésének alapja a vállalati bruttó árbevétel volt. Ez hátrányosan érintette azokat az újításokat, találmányokat, amelyek az anyagtakarékosságra kináltak megoldást. Gondot jelentett továbbá, hogy a 1.ÍÜFA /műszaki fejlesztési alap/ képzése olyan kulcsok alapján történt, amelyek egy-egy termékre vagy termékcsoportra vonatkozóan központilag 56
