Bognár Istvánné - Takáts Endre: Iparjogvédelmi ismeretek 4 - Védjegy- és ipari mintajog, versenyjog (1980)
Árujelzők
II SZÁRMAZÁSI JELZÉSEK ÉS EREDETMEGJELÖLÉSEK Az áruforgalomban gyakran jelentős érdek fűződik ahhoz, hogy az áruval kapcsolatban feltűntessék annak földrajzi származását. A földrajzi származást természetesen különböző nagyságrendű terület meghatározás jelölheti: földrész, táj, vidék, helység, stb. Egyes termékek jó hírnevét növeli, sőt bizonyos esetekben "garant él ja", hogy egy adott helyről valók, s ilyenkor a földrajzi név tulajdonságokat, minőségi jellemzőket is kifejez a vásárlók számára (pl. magyar bor, szovjet pezsgő, francia illatszer, svájci csokoládé), A termékek származásának megjelölését - amely általában mér nem egyetlen termelőhöz, kereskedőhöz kötött, hanem mindenki számára nyitva álló, aki az adott területen termel, értékesít -, az ipari tulajdonjogban a "származási jelzés" jogintézményének nevezik. E jelzéseknek a feladatuk az, hogy kifejezzék, a kérdéses, igy megjelölt árut melyik földrajzi helyen állították elő. Az adott származási jelzést csak azok - és a feltételek fennállása esetében közülük bárki - használhatják, akik a kérdéses területen folytatják termelő tevékenységüket. (A jog természetesen "átszállhat", hiszen jogosan alkalmazhatja a származási jelzést az olyan kereskedő is, aki másutt működik, feltéve, hogy a termék, amelyet igy jelöl meg, csakugyan a kérdéses helyről ered, olyan valakitől tehát, aki annak feltüntetésére objektiv okok következtében jogosult.) Az árucsereforgalom, a tisztességes verseny helyzet azt követeli meg tehát, hogy a származási jelzéseket csak a 4580 42
