Bognár Istvánné - Takáts Endre: Iparjogvédelmi ismeretek 4 - Védjegy- és ipari mintajog, versenyjog (1980)
Árujelzők
jogosultak használják, a dolog természetéből adódóan azonban e jogok egyedenként nem rögzíthetők oly módon, mint a polarizált jogintézmények (szabadalom, védjegy, ipari minta) esetében, így tehát a származási jelzésekre vonatkozó jogszabályok is negativ jellegűek, a visszaélések, a jogtalan alkalmazás kizárására törekednek, vagyis tiltják a megalapozatlan használatot. Ilyen helyzetben általában a versenyjogszabályok jelentik a származási jelzések oltalmát, verseny jogszabály hiányában a polgári jogra vezethető vissza a jogalap, adott körülményei között továbbá a büntetőjog szankcióinak alkalmazása is szóba jöhet. Magyarország vonatkozásában is ennek megfelelő a jogi helyzet: származási jelzés jogtalan alkalmazása esetében a polgári törvénykönyv és a tisztességtelen verseny elleni törvény nyújtanak alapot a jogorvoslásra. Ez utóbbi (1923* évi V. törvény) kifejezetten megtiltja az olyan adatok híresztelését, amelyek a valóságnak nem felelnek meg és megtévesztésre alkalmasak. A jogsértés meg állapítása mellett abbahagyásra, kártérítés kiszabására irányulhat a kereset, sőt, a jogsértés nyilvános közzététele is kérhető. A Büntető Törvénykönyv 234. §-a a hamis származási jelzések megakadályozása érdekeben is minősiti bűntettnek a termék hamis, a valóságnak meg nem felelő jelzéssel való forgalomba hozatalát, (egy évig terjedő szabadságvesztés vagy javitó-nevelő munkát helyezve, mint szankciót, kilátásba). A nemzetközi iparjogvédelmi egyezmények keretében is találunk intézkedéseket a származási jelzések védelme érdekében. Gondolunk itt egyrészt a Párizsi Uniós Egyezmény bizonyos rendelkezéseire, másrészt az e célból létesült speciális, az Egyezmény keretében létesült megállapodásra. Az e megállapodásokban foglaltak alkalmazásra kerülhetnek akár az azokhoz tartozó országok jogosultjainak magyarországi jogsérelme, akár magyar felet ilyen országokban ért jogsértés esetén. 4580 43
