Bognár Istvánné - Takáts Endre: Iparjogvédelmi ismeretek 4 - Védjegy- és ipari mintajog, versenyjog (1980)

Árujelzők

védjegyoltalmat igénylő a megjelölést már huzamosan alkalmaz­ta az áruforgalomban, olyan módon és mértékben, amelynek kö­vetkeztében azt az érdekelt forgalmi körök, országon belül, mint a cég megkülönböztető jelzését megismerték. Ha ilyen mér­vű ismertség áll fenn, az oltalom engedélyezésének nincs aka­dálya, hiszen a megkülönböztető erőt, jelleget a védjegy meg­szerezte. A védjegyoltalomból kizárt megjelölések Amennyiben megállapitható, hogy a megjelölés megkü­lönböztetésre alkalmas, további vizsgálatnak kell még alávetni abból a szempontból, hogy az nem esik-e a védjegy jogszabályok tiltó rendelkezése alá, nem minősül-e oltalomból kizártnak. A nem oltalmazható megjelölések köre két csoportra osztható: egyik csoportba olyan, különböző okokból alkalmatlan megjelö­lések tartoznak, amelyek a tervezett árujegyzéktől függetle­nül - vagyis tekintet nélkül arra, hogy milyen termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatban kivánják azokat alkalmazni - nem minősithetők védjegyeknek. Ilyenek a megtévesztésre alkal­mas, a jogszabályba vagy erkölcsi szabályba ütköző, a személy­hez fűződő jogot sértő, vagy a közismert védjegyekkel összeté­veszthető megjelölések. A másik csoport, amely ugyancsak ki­zárt az oltalomból, már nemcsak a megjelölések vizsgálatát igényli, hanem azoknak az áruknak a vizsgálatát is, amelyeket a bejelentés árujegyzéke feltüntet. Ide tartoznak a hivatalos jelzésekkel, továbbá a más javára korábban lajstromozott véd­jegyekkel, illetve a másnak korábban használt megjelölésével összetéveszthető jelzések, valamint a szabadalmazott növény- és állatfajták nevei. A mestévesztésre alkalmas megjelölések Egy adott megjelölés különböző okokból lehet megté­vesztő, a vásárlók, illetve a szolgáltatást igénybe vevők szá­mára félrevezető, pl. az áru minősége, mennyisége, jellemzői, A580 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom