Bobrovszky Jenő: Iparjogvédelmi ismeretek 8/1 - Nemzetközi iparjogvédelem (1980)
II. Az államok között létrejövő iparjogvédelmi nemzetközi szerződések és nemzetközi szervezetek
Az alábbiakban áttekintjük a Párizsi Uniós Egyezményt, valamint a szabadalmi-találmányi vonatkozású nemzetközi megállapodásokat. (A védjegyekkel, ipari mintákkal összefüggő szőkébb körű megállapodások ismertetése a védjegyjog keretében tört énik. ) Az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény Az Egyezményt 11 tagállam hozta létre 1883« március 20-án, tagjainak száma 1981. január elsején 89 volt: tagja valamennyi fejlett tőkés ország és - Mongólia kivételével - valamennyi KGST tagország. A tagországok mintegy kétharmada fejlődő ország. Magyarország 1909-től tagja az Egyezménynek. Az Egyezményt felülvizsgálták 1900-ban Brüsszelben,' 1911-ben Washingtonban, 1925-ben Hágában, 1934-ben Londonban, 1958-ban Lisszabonban és 1967-ben Stockholmban. A felülvizsgálat eredményeként az egyezménynek több szövege alakult ki, amelyek közül négy (Hágai, Londoni, Lisszaboni, Stockholmi) jelenleg-is hatályos. Ez azt jelenti pl. hogy bár-Magyarország ratifikálta az Egyezmény Stockholmi Szövegét, ez csak azon államok vonatkozásában hatályos, amelyek maguk is ratifikálták a Stockholmi Szöveget. Olyan országok vonatkozásában azonban, amelyek még a korábbi szövegek alapján állnak, csak a korábbi szöveg alkalmazható. Pl. Brazilia a Hágai Szöveget, Uj Zéland a Londoni Szöveget, Argentina a Lisszaboni Szöveget alkalmazza. Sajátos vonása az Egyezmény Stockholmi Szövegének, hogy lehetőséget ad a részleges rafitikációra. Az Egyezmény 20. cikke lehetővé teszi, hogy a tagországok kijelenthessék ratifikációs vagy csatlakozási okiratukban, hogy a megerősités vagy csatlakozás az 1 - 12 cikkekre (anyagi jogi rendelkezések) vagy a 13 - 17 cikkekre (adminisztrativ rendelkezések) nem terjed ki. 1327 26
