Törő Károly: Iparjogvédelmi ismeretek 2/3 - Bírósági gyakorlat szabadalmi ügyekben (1980)
L) Találmányi dij
a díjazás összegének a meghatározásánál azonban nem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy összességében a találmány hasznosítása révén a vállalat nem ért el nyereséget. ^£EÍelsobb_BirÓ£ág_Pf_IV_20_222/1977/6> 70. A találmányi di.j kiszámításának alapja lehet az önköltség- és sele.jtcsökkenésböl eredő haszon. A vállalat által nem tervezett licenciavásárlás szükségtelenségéből származó hasznot nem lehet díjalapként figyelembe venni. A felperesek szolgálati találmányának az alkalmazása folytán csökkent a felhasznált alkatrészek önköltsége, munkabércsökkenés következett be, és ezáltal csökkent a munkabért terhelő közteher és [járulék összege. A találmány felhasználásával az alperes részben a budapesti, részben a kaposvári gyárában gyártott elektroncsöveket. A találmányi díj iránti perben vitás volt a hasznos eredmény számításának a módja, és alapja. Az elsőfokú bíróság a díjazás alapjául szolgáló gyártott mennyiséget a rendelkezésre álló két — egymással ellentétes — kimutatás átlagolásával állapította meg. Ilyen átlagolásra nincs lehetőség. A gyártott mennyiség könyvelésileg kimutatható. Igaz, hogy az alperes elektroncsőgyára két ellentétes adatot közölt. Nyilvánvaló, hogy a későbbi — az alperesre egyébként hátrányosabb — közlés tartalmazza a pontos adatot. A díjazás kérdésében a felek nem tudtak megállapodni. Ezért a találmányi dijat a találmány tárgyának az alperes gazdasági tevékenysége körében való hasznosításából származó vállalati hasznos erelmény arányában kell megállapítani. Hasznos eredmény következett be abból, hogy a találmány alapján gyártott csövekhez szükséges alkatrészek önköltsége kisebb, mint a korábban gyártott hasonló típusok alkatrészeinek az önköltsége. A felperesek állították, hogy az alperes olcsóbb anyagból is el tudta volna készíteni a szükséges alkatrészt. A vállalati haszon megállapításánál csak a az
