Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)

A repülés

A Badische Anilin und Sodafabrik laboratóriumában Karl Bosch, gépész és kohász irányításával megkezdték a kísérleteket. Amikor valamely eljárás laboratóriumból üzembe megy át, mindig új és meglepő' nehézségek jelentkeznek. Ez történt itt is.

Bosch egy megemlékezésében leírta, hogy amikor az 1 méter hosszú, 7 cm vastag acélcsőben osmiumkatalizátorral próbálták a két gázt egyesíteni, a „reakciócső” óriási detonációval felrobbant. Szerencsére betonfalak között zajlott a hevítés, és így baleset nem történt. Kiderült, hogy nagy nyomáson a hidrogén az acélban levő szénnel szénhidrogénné egyesült, és az így elszéntelenedett acél lágyvassá alakult, elvesztette szilárdságát.

1910-ben sikerült először cseppfolyós ammóniákot gyártani. 1913-ban az oppaui gyárban naponta 30 tonna ammóniák készült.

Wilhelm Ostwald 1888-ban platinaszivacs felületén elégette az ammóniát. Ezt ültették át a gyakorlatba, s 1914-ben Bosch Oppauban bizmut-vasoxid katalizátorral nagyüzemileg is végrehajtotta az ammóniaégetést.

A salétromsav és műtrágyaüzem 1914-re készült el, amikor az egészet haditermelésre állították át. Azóta a Haber—Bosch eljárás az egész világon elterjedt. Nálunk is vannak ilyen üzemek.

Az ammóniaszintézishez szükséges nitrogént cseppfolyós levegőből, a hidrogént vízből nyerik.

Villamoskemencék Norvégiában a század elején

438