Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók (Budapest, 1966)
A repülés
I Aknák és torpedók Szárazföldi és tengeri aknákat, pokolgépeket már az újkor elején terveztek. A nagy Leonardónak is volt ilyen terve, de nagybani alkalmazásra először csak az amerikai polgárháborúban került sor. Mint minden fegyvert, ami új, szokatlan, ezt is „inhumánnak”, embertelennek minősítették, de azután a déli államok hadserege előbb szárazföldi, majd tengeri aknákkal megkezdte az újszerű hadviselést, és ezzel a harc ezen módja kezdetét vette. Aknákat szárazföldön utak, szorosok, hágók elzárására használtak; földbeásott óraműves lőporoshordókat, vagy hosszú gyújtózsinórral robbantható puskaporral töltött ládákat raktak le. Feltalálták a taposóaknát is, ami a második világháború ban oly sok ember lábát tönkretette. Úszóaknákat folyók torkolata előtt horgonyzó „blokád’’-hajók ellen próbáltak bevetni. Láncokkal összekötött hordók alá lőporral töltött vashordókat kötöztek, óraműves vagy beégő gyújtóval felszerelve a víz sodrára bízták a pokoli szerkezetet. Fia a víz észrevétlenül sodorta a hajóra az aknaköteget, esetleg elpusztíthatta a hajót. Az északiak, amikor a georgiai Columbusba bevonultak, valóságos aknagyárat találtak, féligkész aknák nagy tömegével. Ez volt a konföderáció egyik legnagyobb hadianyaggyártó üzeme. Megpróbálkoztak kicsiny hajók orrára szerelt hosszú rúdon levő aknával is. Régi rajz mutatja, hogy a polgárháborúban a sörkimérésnél használt szénsavpalackokat használták fel aknának. Később úszó, a vízből kiemelkedő, gőzgéppel hajtott járművet építettek hasonló „rudas aknával”, de nem sok eredményt értek el. A konföderáció tengerészei tengeralattjáróval is kísérleteztek. A The Hunley tengeralattjáró azonban az első bevetéskor elsüllyedt. Kiemelték, rendbehozták, újból bevetették. Ezúttal a támadás sikerült, de a megtámadott hajóval együtt a támadó is elpusztult. Csavarját emberek forgatták, az egész nagyon kezdetleges eszköz volt. A tengeri háború legveszedelmesebb eszköze, a torpedó Luppis János magyar fregattkapitány találmánya. Az osztrák—magyar haditengerészetben szolgált, és előbb a „rúdtorpedóval” foglalkozott, majd Whitehead angol gyárossal együtt kidolgozta a torpedót. Szivar alakú szerkezet, sűrítettlevegő hajtás, lőgyapot töltés jellemezte az első torpedókat. A víz alatti futást sebesen forgó pörgettyű szabályozta. A torpedó útját légbuborékok sora jelezte, azért a megtámadott hajó esetleg ki tudott térni előle. A második világháborúban már villamoshajtású torpedókat alkalmaztak, ezek útját nem lehetett észrevenni. Legmodernebb a gőzhajtású torpedó. Kémiai reakciók során keletkezett hőtől a víz gyorsan elpárolog és a keletkezett nagynyomású gőz hajtja előre gőzturbinával a torpedót. Az első torpedógyár Fiumében létesült, az angol haditengerészet legelső torpedójának is „Fiume” volt a neve. A fiumei gyárban torpedók kiszolgálására gőzmotoros kompresszorokat is gyártottak. Ezek közül több még ma is megvan, műszaki emlékekként várják múzeumi elhelyezésüket. A torpedóvető-csöveket gyorsjáratú gőzgéppel felszerelt torpedóhajókra szerel-399
